valasz.hu/vilag/on-eszrevette-a-time-magazin-az-ev-emberekent-ordognek-abrazolta-trumpot-121686

http://valasz.hu/vilag/on-eszrevette-a-time-magazin-az-ev-emberekent-ordognek-abrazolta-trumpot-121686

Interkontinentális telefonbetyárkodás

/ 2016.12.14., szerda 17:21 /

A kínai–amerikai kapcsolatok egyik legérzékenyebb pontja mindig is a tajvani kérdés volt. Bár az USA 1979-ben megszakította a diplomáciai kapcsolatot a magát Kínai Köztársaságnak nevező – Kína által viszont saját renegát tartományának tartott –, 23 milliós szigettel, valójában azóta is fontos szövetségesként tekint rá. Ugyanakkor annyira mégsem fontos ez a szövetséges, hogy miatta Washington úgy istenigazából provokálni merje Kínát. Minden Tajvannal kapcsolatos amerikai megnyilvánulást ezerszer átgondoltak, nehogy Peking felkapja a vizet. A tajvani döntéshozókat is igyekeztek rávenni, ne nagyon húzogassák a sárkány bajszát - azt leszámítva persze, hogy pár milliárd dollárt költsenek el évente amerikai fegyverekre.

Ez az óvatoskodás Donald Trump elnökké választásával, úgy tűnik, a múlté. Trump telefonbeszélgetést folytatott Caj Jing-ven tajvani elnök asszonnyal – a hivatalos magyarázat szerint csak Caj gratuláló hívását fogadta –, majd egy interjúban az „egy Kína” elv felmondását is belengette. Stephen Moore, Trump egyik tanácsadója egyenesen így fogalmazott: „Tajvan a szövetségesünk… Támogatnunk kell a szövetségesünket, s ha ez Kínának nem tetszik, csesződjön meg.”

A telefonhívásnál a kínai hivatalosságok még visszafogták magukat, s Trump diplomáciai tapasztalatlanságára fogták a dolgot. A Kínát idegesítő további megnyilvánulások azonban már keményebb beszólásokat váltottak ki Pekingben is, az egyik pártlap egyenesen „disznók gyülekezetének” nevezte Trump tanácsadó csapatát. A nemzetközi sajtó csak fokozta a hisztériát, sokan már a felelőtlen, kalandor megválasztott elnök által kirobbantott világháborút vizionáltak. Pedig valószínűleg nincs másról szó, mint hogy Trump igyekszik minél nagyobb mozgásteret kialakítani magának a kínaiakkal folytatandó jövőbeli alkudozásaihoz.

Az utóbbi évtizedekben az amerikaiak igyekeztek nem keverni a gazdasági és a geopolitikai ügyeket a kínaiakkal folytatott vitákban. Ennek következtében a gazdasági kapcsolatok a politikai kapcsolatok lehűlésének időszakaiban is zavartalanul fejlődtek. Trump viszont teljesen más szemléletet képvisel: ő minden kártyát feltesz az asztalra, amivel csak hatni tud a kínaiakra a számára igazán fontos ügyekben. A fent említett interjúban így fogalmazott: „Nem tudom, miért is kéne korlátozni magunkat az »egy Kína« politikával, hacsak nem kötünk egyezséget Kínával más ügyekről, többek között a kereskedelemről.” Ezt lehet úgy értelmezni, hogy kész lenne megtagadni az „egy Kína” elvet – vagyis hogy Tajvan Kína része –, amennyiben nem úgy alakul a biznisz Kínával, ahogy azt szeretné. Másrészt úgy is, hogy az amerikai érdekek érvényesítéséért hajlandó akár tajvani szövetségeseit is beáldozni.

Trump barátjának lenni tehát nem életbiztosítás, de az eddigi fejlemények nyertese egyértelműen Caj Jing-ven. Mivel amerikai elnök vagy megválasztott elnök az 1970-es évek óta nem beszélt közvetlenül tajvani vezetővel (vagy ha igen, azt nem hozták nyilvánosságra), komoly eredményként könyvelheti el, hogy az óceánon túl nem csapták le a telefont, amikor kiderült: ő van a vonalban. A májusban megválasztott Caj az alapvetően a Tajvan távlati függetlenedéséért küzdő párt jelöltje, de igyekszik valamiféle modus vivendit kialakítani Kínával, szigete legfontosabb kereskedelmi partnerével. Ha Peking nagyon megharagudna rá, katonai akció nélkül is bedönthetné Tajvant, és ezt Caj is tudja. Belül viszont nagy a nyomás rajta, hogy „csináljon már valamit” Tajvan nemzetközi elismertetése ügyében. A hívás talán egy időre elcsendesíti Caj belső ellenzékét, miközben Pekinget sem ingerli túlságosan: az ügyben a kínaiak dühük nagy részét az amerikaiakon élték ki, nem Tajvanon.

A fő kérdés persze az, hogy mit fog csinálni Trump elnökként a kínaiakkal. Az eddigi jelek alapján egyvalamire biztosan nem számíthatunk a következő években – unalomra.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.