Késhegyre menő viták

/ 2018.04.25., szerda 14:58 /

Londonban annyi lett a gyilkosság, mint New Yorkban. Idén már hatvan fölött jár a halottak száma. A gyilkosok fiatalok, kedvenc fegyverük a kés. A háttérben korunk minden problémája a bevándorlástól a közösségi médiáig.

A legutóbbi hétvége is átlagosan indult Londonban. Péntek éjszaka egy megszúrt 20 éves fiatalemberhez riasztották a mentőket, ám már nem tudták megmenteni az életét. Ő lett idén a 62. meggyilkolt londoni. Azon az éjen még három sebesültet vittek kórházba szúrt sebekkel, egyikük feltehetően maga a gyilkos. Aki egy évvel idősebb áldozatánál. „Mindennap hoz a mentő hozzám egy megszúrt srácot. Ülök az intenzíven, még el sem kezdődött az este, és már négy kölyök van az osztályomon” – nyilatkozta másnap a főváros egyik baleseti sebésze, akinek eddigi legfiatalabb megkéselt paciense kilencéves volt. Az amúgy fekete bőrű Martin Griffiths szerint London egyes kerületei már inkább dél-afrikai vagy amerikai városokra hasonlítanak. És nemcsak a késelések száma nő, hanem a lőfegyverrel elkövetett bűncselekmények száma is, s nemcsak Londonban, hanem szerte Angliában.

Bűnös városok

Az Amerikával vont párhuzam rendszeresen előkerült, főleg a hónap elején, amikor megjelentek a sokkoló márciusi adatok. Londonban a múlt hónapban 22 embert gyilkoltak meg, a hozzá hasonló méretű, de sokkal rosszabb hírű New Yorkban 21-et. Már szilveszterkor lehetett sejteni, hogy szörnyű lesz az év, akkor négy embert öltek meg; volt márciusi hét, amikor nyolcan vesztették életüket, mint ahogy februárban és áprilisban is előfordult, hogy egyetlen nap alatt hat embert késeltek meg. Ez bőven elég a szenzációs címekhez, miközben az egész évet nézve valószínűleg idén is New York lesz a véresebb, ahogy tavaly is az volt. Kétségtelen viszont, hogy miközben New York egyre békésebb, ez a trend Londonban 2014 után megtört, és a brit főváros egyre veszélyesebb. A tavalyi 116 gyilkosság már eleve negyedével több, mint a három évvel korábbi. Ha maradnak a mostani folyamatok Londonban, idén 180 gyilkosságot is elkövethetnek, ami azt jelenti, hogy visszatér a 2000-es évek közepének szintje. És ez még nem a legrosszabb forgatókönyv: Griffiths doktor egyenesen vérfürdőt jósol nyárra, abból kiindulva, hogy az emberek hőségben türelmetlenebbek, agresszívebbek.

Hogy ne így legyen, azt a hatóságoknak kellene megakadályozniuk, melyek egyelőre tehetetlennek tűnnek, miközben a politikusok egymást vádolják. London munkáspárti vezetője, a pakisztáni származású Sadiq Khan egyik legfőbb feladata lett, hogy pár naponta, azaz minden újabb gyilkosság után a Facebook-oldalán kondoleáljon, és elmondja, milyen szörnyű a helyzet, és mindent megtesznek, hogy változtassanak rajta. Továbbá hangsúlyozza: ez nem helyi, hanem országos ügy. Azaz a kormányé a fő felelősség.

Megállítani tilos

Ezzel el is érkeztünk az alapkérdéshez, hogy mi az oka az erőszakhullámnak, s kik a gyilkosságok elkövetői és áldozatai. Némi hasonlóság itt is kimutatható New Yorkkal: a tettesek és az áldozatok jelentős része fekete fiatalember. Bár a karibiak, afrikaiak túlsúlyát inkább az áldozatok neveiből és képeiből lehet kikövetkeztetni, mert az elkövetők etnikai hovatartozásáról a rasszizmus elleni harc és a politikai korrektség jegyében nem közölnek adatokat.

A gyilkosságok közül a legtöbb (ötből kettő) bandajellegű, és a legtöbbet (szintén ötből kettőt) késsel követik el, a szegényebb, főleg bevándorlók lakta környékeken, ahol a csonka családok a jellemzők felszívódott vagy börtönben ülő apákkal. Minden területnek megvan a maga bandája, melyek legtöbbször az irányítószámmal különböztetik meg magukat. Tagjaik közül kerülnek ki a helyi kábítószerárusok is. Már csak ezért is állandóak a bandák közti területi viszályok, hiszen nem veszik jó néven, ha más le akarja nyúlni kisstílű üzleteiket.

„Ha semmid nincs, a morzsákért is képes vagy ölni” – magyarázza egy volt bandatag. Kialakult egy kultúra, amelyben a férfi önképéhez nem a tanulás vagy a munka kapcsolódik, hanem az erőszak és az, hogy a legkisebb sértést sem szabad megtorlatlanul hagyni. A kés pedig szinte kötelező kiegészítő, hiszen egyrészt ez a menő, másrészt ha mindenki másnál van, akkor senki nem szeret fegyvertelenül mászkálni. Így sokszor azok is tartanak maguknál pengét, akik nem bűnözők, vagy nem tartoznak egyetlen bandához sem.

Abban, hogy a kés a ruhatár nélkülözhetetlen része lett, a politikai korrektségnek is szerepe van. Az évtized elején ugyanis a brit rendőrségnél még bevett gyakorlat volt a rendszeres igazoltatás. Ilyenkor a megállított illetőt meg is motozták, van-e nála fegyver vagy kábítószer. Balos és emberi jogi csoportok azonban rendszeresen rasszizmussal vádolták a rendőrséget, merthogy az igazoltatottak között valóban kisebbségben voltak a fehér bőrűek. Egy feketének egész pontosan nyolcszor akkora esélye van, mint egy fehérnek, hogy megállítsák. Ez logikus, hiszen ha a bűnelkövetők között nagy arányban vannak nem fehérek, akkor nyilván érdemes őket megállítani, hiszen így tudják a legtöbb bűnözőt lekapcsolni, a legtöbb bűncselekményt megakadályozni. A vádak szerint ha egy sötét bőrű fiatalember felhajtotta a kapucniját, biztosan számíthatott a rendőri érdeklődésre. A hatóságok végül meghátráltak, és visszavettek az igazoltatásokból, így ezek száma a 2011-es ötödére esett vissza. Vagyis kisebb kockázatot vállal, aki fegyvert és/vagy kábítószert visz magával. Ami végül is azt eredményezte, hogy a színes bőrű fiúk önérzetét sikerült megvédeni, csak az életüket nem.

Halálra spórolták magukat

S hogy mennyire furcsán alakulnak a frontvonalak: a balos polgármester Khan közölte, ismét növelni fogják az igazoltatások számát, melyet egyébként a mostani konzervatív, rendpárti kormányfő, Theresa May csökkentett még belügyminiszterként. Önmagában azonban ez aligha fogja megoldani a válságot, miként az a gyorsan összeütött online kampány sem, amelyben késelők és megkéseltek beszélnek arról, hogy késelni nem jó. Az internet, és azon belül a közösségi média ugyanis egyelőre sokkal inkább a probléma, mint a megoldás része – mint arra a fővárosnak és környékének a rendőrfőnöke, Cressida Dick is felhívta a figyelmet. Állandóan megy a rivális banda tagjainak gúnyolása, így a feszültség folyamatos, és mindig mindenki találhat okot arra, hogy odaszúrjon – magyarázza a rendőrfőnök.

Utóbbi a pakisztáni származású polgármesterrel együtt az ünnepelt londoni sokszínűség megtestesítője, hiszen nemcsak az első nő a posztján, hanem az első leszbikus is (egy kollégájával él együtt). Valóban, a neten bőven találhatók bozótvágó késekkel pózoló tinédzserek videói, és ezt az erőszakkultúrát közvetíti a zene is. Dick szerint ilyen körülmények között a legapróbb vita is egy pillanat alatt fajulhat el, addig büntetlen előéletű gyerekek is könnyen gyilkossá válhatnak.

Ráadásul a korábbinál nagyobb esélyük van arra, hogy megússzák. A gyilkosságok felderítési mutatója Londonban kilencven százalék körüliről hetven közelébe esett. A rendőrfőnök szerint a legtöbb esetben könnyű felderíteni az elkövetői kört, de azt, hogy pontosan ki szúrt, nehezebb, hiszen a bandatagok nem vallanak egymásra.

A helyzeten rontott a rendőrségi büdzsé megnyirbálása is. Amikor a konzervatívok átvették a hatalmat, megszorításokkal sikerült egyenesbe hozniuk a brit költségvetést és a gazdaságot, ám ennek ára van. 2010-hez képest húsz százalékkal csökkent az angol és walesi rendőrök száma – a rendőrséggel kapcsolatos túlzott spórolás vádja már a terrortámadásoknál is előkerült May ellen. Ugyanakkor nemcsak a népszerűtlen kormányfő, hanem az ellenzék vezére, a mindenben a gyarmatosító, kapitalista fehér ember bűnét látó Jeremy Corbyn sem különösebben hiteles, amikor a bűnözés elleni harcról van szó. Főleg, hogy a politikus londoni választókerülete a bűnözési hullám által egyik legjobban sújtott terület.

De nem csak a rendőrséget érintette a kevesebb pénz, hanem a fiataloknak szánt programokat, az integrációt segítő kezdeményezéseket is. Ezek esetleges visszaépítése azonban csak hosszú távon éreztetheti a hatását, csakúgy, mint az oktatásra költött pluszforrások, ha egyáltalán lesznek, pedig nyilván a leghatékonyabb eszközt jelentenék a diákok felzárkóztatásához.

Addig maradnak a közvélemény által követelt és a politikusok által ígért gyorsabb megoldások, mint például a büntetési tételek szigorítása. Ez folyamatosan zajlik: egyre több késsel kapcsolatos ítélet von maga után elzárást, legyen szó intézetről vagy börtönről. És ezek az elzárások ma már átlagban több hónappal hosszabbak, mint pár éve. Amivel azonban két baj is van. Egyrészt szakértők szerint kicsi annak az elriasztó hatása, ha valaki négy helyett hét hónapot kap, mert kést rántott. Másrészt a riasztó adatok szerint a börtön arra alkalmas ugyan, hogy az elkövetőket a büntetés idejére távol tartsa, de közben még keményebb bűnözőket farag belőlük. Különösen szörnyű a visszaesési ráta a fiataloknál: az elzárásra ítélt 15–17 évesek kétharmada a szabadulás után újra bűnözni fog.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.