Királyok, hercegek, párttitkárok

/ 2012.11.21., szerda 17:23 /

Egy pohár ciános pezsgővel kezdődött a kínai politikai szezon. Az esetet villámgyors hamvasztás követte, majd az utóbbi húsz év legnagyobb politikai botránya. A folytatás már nem volt ilyen izgalmas, sőt a múlt héten lezárult pártkongresszus kifejezetten álmosra sikeredett.

"A párton belül számtalan súlyos probléma van, amelyet meg kell oldani. Különösen ilyenek a korrupció és a vesztegetési pénzek elfogadása egyes párttagok és káderek részéről, a néppel való kapcsolat elvesztése, a formalitások és a bürokrácia túlhangsúlyozása" - e szavak nem valamely kínai ellenzéki aktivista szájából hangzottak el, hanem az új pártfőtitkáréból. Hszi Csin-ping rögtön a megválasztása utáni sajtótájékoztatón dorgálta meg így párttársait korruptságukért, a közemberektől való eltávolodásukért és az aktatologatás iránti különös vonzalmukért. Ami nem újdonság: a pekingi vezetés évtizedek óta harcot vív az ilyen jelenségek ellen. S persze főleg akkor, amikor nem a családtagok bankszámláiról van szó. A legnagyobb hiba, amelyet külföldi megfigyelők a Kínai Kommunista Párttal (KKP) kapcsolatban el szoktak követni, az, hogy a 83 milliós szervezetet monolit egységként kezelik. Valójában a párt számtalan irányzat, klikk, érdekcsoport, frakció és koalíció folyton változó halmaza, s hogy merre mennek a dolgok Kínában, azt ezek küzdelmének pillanatnyi állása határozza meg. Kifelé persze már-már mániákusan próbálják megőrizni az egység látszatát, de ez különleges helyzetekben nem mindig sikerül. Márpedig annak tudata, hogy az őszi kongresszuson a központi vezetés nagy részét le fogják cserélni, egész évben különleges helyzetet eredményezett, csúnya ügyekkel.

A főrendőr kitálal

A legrondább idei eset Po Hszi-lajnak, a 30 milliós Csungking párttitkárának, a Politikai Bizottság (PB) tagjának botránya volt. A karizmatikus Po üstökösként emelkedett a párthierarchiánbelül, rengeteget szerepelt a médiában, s az általa kidolgozott csungkingi modellt az egész országban népszerűsítette. Nyilvánosan kampányolt azért, hogy bekerülhessen a Kínát irányító legfontosabb testületbe, a PB Állandó Bizottságába, s így Kína hét legnagyobb hatalmú vezetőjének egyikévé váljék. Sokan rajongtak érte, sokan gyűlölték.

A balhé akkor tört ki, amikor idén februárban Po addigi rendőrfőnöke egyszer csak fogta magát, és bemenekült az amerikai konzulátusra. Hogy ott mit mondott, mit nem, azt csak nagyon kevesen tudják; nagyjából 24 óra után elhagyta az épületet, s maga a belbiztonsági miniszterhelyettes kísérte fel Pekingbe. Ott aztán valószínűleg kipakolt: túlkapások, kínzások, korrupciós ügyek, a családi vagyon külföldre menekítése. Mindezt volt mentora, Po Hszi-laj számlájára írta. Po feleségét pedig egy brit üzletember megmérgezésével vádolták meg, vagyis, hogy az asszony ciánt csempészett annak pezsgőspoharába. Némi hezitálás után valaki valahol úgy döntött, hogy az ügyet nem tussolják el, így Po viselt dolgairól - vagy legalábbis azok egy gondosan kiválasztott részéről - a sajtó beszámolt; tisztségeitől megfosztották, feleségét felfüggesztett halálbüntetésre ítélték. Po pedig a maga tárgyalására vár. Az ügyben nem az volt az érdekes, hogy egy korrupt káder megbukott - ilyen már korábban is történt. Hanem az, hogy kiderült: a legeslegfelsőbb vezetésben is vannak olyanok, akik aztán tényleg minden erkölcsi gátlás nélkül intézik ügyeiket.

Po Hszi-laj ügye a politikai életet érzékelhetően megbolygatta: a tízévente esedékes nemzedékváltásra készülő KKP érdekcsoportjai közötti érzékeny egyensúly megbomlott, Po bukásával újraindult a harc olyan pozíciókért is, amelyekről korábban már valószínűleg megállapodás született. Még a pártkongresszus elhalasztásának gondolata is felmerült (ezt onnan lehetett tudni, hogy bejelentették: nem lesz halasztás), a világ legnagyobb pletykafészkén, a félmilliárd felhasználóval rendelkező kínai interneten pedig még puccsról, Pekingbe bevonuló tankokról, lövöldözésről szóló álhírek is megjelentek.

Porrá tört Ferrari

Az utóbbi jelenségről érdemes külön szólni. A kínai sajtó ma jóval szabadabb, mint akár tíz éve, de a médiumokat a párt természetesen továbbra is igyekszik ellenőrizni. Megbízható források hiányában az emberek mikroblogokból és hasonló fórumokról igyekeznek kielégíteni kíváncsiságukat, s egy-egy zaftosabb ügyön százmilliók csámcsognak a világhálón. Zaftos ügy pedig bőven van. Az idei év folyamán például sorra kerültek nyilvánosságra a tavaly leváltott vasútügyi miniszter viselt dolgai, akinek felügyelete alatt sok helyen egyszerűen kilopták a betont Kína legújabb büszkesége, a szuperexpressz-hálózat alapzatából. Emellett a miniszter állítólag tizennyolc szeretőt tartott, bár ez kevésbé fontos, mint az általa okozott vasúti katasztrófák. Néhány hónapja más fontos tisztségbe helyezték a pártközpont általános hivatalának vezetőjét, Hu Csin-tao elnök-pártfőtitkár bizalmasát, miután fia halálos balesetet szenvedett Ferrari 458 Spider típusú kocsijával, két pucér hölgy társaságában, a megengedett sebességet többszörösen túllépve. (Ezt az ügyet nagyon igyekeztek elsikálni, de mire a cenzúra léphetett volna, a balesetről okostelefonnal készített képek már rég bejárták a világhálót.) A pártkongresszus előtt néhány héttel maga Ven Csia-pao jövőre leköszönő miniszterelnök került kellemetlen helyzetbe: a tíz éven át a korrupcióellenes harc éllovasaként tündöklő kormányfő családja a The New York Times cikke szerint 2,7 milliárd dollárnyi vagyont halmozott fel Ven hivatali ideje alatt. (Az amerikai tényfeltárók legendás hírűek, de valószínűnek tűnik, hogy az információkat ez esetben nem maguk vadászták össze, hanem Kínából kapták valakiktől, akik nagyon örülnének, ha Ven pozíciója már a hatalomátadás előtt meggyengülne.) S mindezek csak a központi vezetést érintő botrányok: az alsóbb szintű káderek ügyeivel aztán tényleg Sárga-folyót lehetne rekeszteni.

A korrupció gyakorlatilag egyidős a nem éppen fiatal kínai kultúrával, mondhatni, mindig is az államélet szerves része volt. Van azonban egy olyan szintje, ami már elviselhetetlen, s a mai Kína, úgy tűnik, közelít ehhez a szinthez. Nem csoda, hogy a leköszönő pártfőtitkár kongresszusi beszámolójában figyelmeztetett: ha a párt nem kezeli a problémát, az végzetes lehet a számára. A dolog szépséghibája az, hogy tíz éve az akkor távozó előd, Csiang Cö-min szinte szó szerint ugyanezt mondta, s úgy tűnik, azóta sem sikerült előrelépni.

Mindenesetre a kongresszust ugyan a szokásosnál néhány héttel később, de rendben megtartották, és maga az esemény már nem hozott izgalmakat, a delegáltak a felső vezetés által előzetesen kialkudott új leosztást nagy többséggel jóváhagyták. Ezzel felállt Kína új vezetése, amely hivatalosan a következő öt - de a várható újraválasztás miatt inkább tíz - évben irányítani fogja Kínát. A legnagyobb várakozás a legmagasabb szintű kollektív párttestület, az új Állandó Bizottság (ÁB) tagjainak névsorát övezte. A várakozásoknak megfelelően a testületbe bekerült Hszi Csin-ping, akit egyben pártfőtitkárnak is megválasztottak, illetve Li Ko-csiang, aki a jövő évtől miniszterelnök lesz. Az ÁB létszámát kilencről hétre csökkentették. A maradék öt tag személye annyiban nem okozott meglepetést, hogy mindannyiukat az esélyesek között emlegették; az azonban sokakat váratlanul ért, hogy néhány szintén nagy esélyesnek tartott rivális kihagyásával megbomlott a korábbi erőegyensúly.

Nagyon leegyszerűsítve a párton belül két befolyásos irányzat létezik. Az "elitistaként" emlegetett csoport a további piaci reformok híve, amelyek elsősorban a középosztálynak és a gazdagabb régióknak kedveznének. Ide tartozik a legtöbb "hercegecske", vagyis olyan pártvezető, akinek már az apja is magas rangú hivatalnok volt Mao idejében, s aki gyakorlatilag beleszületett a hatalomba. Az elitistákkal szemben állnak a "populisták", akik a szegényebb rétegeknek és területeknek kedveznének, kiterjesztenék a szociális hálót, és némi politikai reformra is hajlandóak lennének. Ők jórészt a Kommunista Ifjúsági Liga soraiból kerültek ki. A két irányzat eddig jól kiegészítette egymást, a különböző testületekben nagyjából fele-fele arányban képviseltették magukat. Nos, ez most megváltozott, legalábbis a legfelsőbb szinten: az ÁB hét tagjából négy hercegecske, s egy további is egyértelműen elitista. Csak ketten jönnek az ifjúsági ligából. Ugyanakkor a két kongresszus között az ügyeket vivő Központi Bizottságban megmaradt a két irányzat egyensúlya, ami akár konfliktusokhoz is vezethet a különböző szintek között.

Mit hoz a jövő?

A legfelsőbb vezetésből teljesen kimaradtak azok, akik politikai reformokat sürgettek (persze ők sem forradalmi változásokban, hanem a párton belüli demokrácia kiterjesztésében, az átláthatóság növelésében gondolkodtak), így nem várható, hogy a kínai politikai rendszer egyhamar változni fog. Az új vezetők többsége azonban - legalábbis előélete alapján - a gazdasági reformok továbbvitelének híve, sokuknak óriási tapasztalatai vannak a gazdaság területén, felkészültségükkel nincs gond.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.