Kis keleti kollaboránskörkép

/ 2010.11.25., csütörtök 16:39 /

Budán hamarosan szobra lesz An Ik Tainak. Hogy ki az az An Ik Tai? Ne szégyellje magát senki, aki nem tudja: egy sehol sem jegyzett, zavaros életű, méltán elfeledett koreai zeneszerzőről van szó.

Az egy-két róla szóló pár soros lexikonszócikket annak köszönheti, hogy egy rendkívül viharos időszakban a frissen kikiáltott Koreai Köztársaság elnöke az ő egyik szerzeményét tette meg az állam himnuszának. Az elnököt aztán idővel a népharag elsöpörte, de a himnusz úgy maradt, s szerzőjének viselt dolgairól szégyenlősen hallgatnak.

Merthogy An nemcsak zenészként volt jelentéktelen, de emberként sem érdemel nagy tiszteletet. Valójában a klasszikus kollaboráns értelmiségi mintapéldánya volt: élete nagy részét a Koreát gyarmatosító Japánban és annak szövetségeseinél töltötte, vezényelt a japán császári évfordulókon, s egy 1941-es magyar filmhíradóba is "Ekitai Ahn japán karmesterként" került be a hírekbe, amint egy hatalmas japán zászló alatt dirigál a Vigadóban.

Mindennek ellenére a budapesti szoborállítást a dél-koreai hivatalosságok is támogatják. S hogy miért? Mert Szöulban sosem néztek szembe a japán uralom örökségével, és azzal, hogy az akkori koreai elit jelentős része hűségesen kiszolgálta a megszállókat. Pak Csong Hi elnök, a koreai gazdasági csoda atyja például fiatalkorában Takagi Maszao néven a japán császári sereg tisztjeként vitézkedett, így katonai diktatúrája alatt nemigen feszegették a kollaboráció kérdését. Ma sem feszegetik, mivel a jelenlegi kormány Pak örökösének vallja magát. Ugyanígy nem trendi a katonai diktatúra saját fejlesztésű rémtetteit emlegetni.

Mifelénk sokan meg vannak győződve arról, hogy a számonkérés elmaradása a rendszerváltás után az évezredes magyar átok, illetve "a nagy nemzetközi összeesküvés" következménye, vagyis itt valami speciális magyar jelenségről van szó. Valójában azonban a szembenézés inkább a kivétel, mint a szabály. A hazaáruló és/vagy tömeggyilkos elitek világszerte vígan élnek - és uralkodnak - a politikai fordulatok után is. Nézzünk csak körül mondjuk Kelet-Ázsiában!

Mongólia sokáig szovjet bábállam volt, az első népköztársasági évtizedekben olyan diktatúrával, hogy annak még a "nagy" Sztálin is csodájára járt. Mivel Csojbalszan elvtárs már az 1930-40-es években mindenkit kiirtott, akit csak ki kellett, a későbbiekben a rendszer valamivel emberibb arcot öltött, és a szovjet szatellitek unalmas életét élte. Aztán a megszállók hazamentek, de a Mongol Népi Forradalmi Párt - négy év kivételével - azóta is hatalmon van, immár demokratikus körülmények között. Manapság éppen az ásványkincslelőhelyek kiárusításával tölti napjait.

Japánban hatvan év óta nem sikerült nemhogy feldolgozni, de tudatosítani sem azt a tényt, hogy a második világháború alatt, a "Nagy Kelet-ázsiai Közös Jóléti Övezet" létrehozása során milliókat mészároltak le különös kegyetlenséggel. A nemzetközi bíróságok elítéltek ugyan pár hentest, de ez külső beavatkozás volt, nem valamiféle belső megtisztulás.

Észak-Koreát hagyjuk.

Mao Kínája minden bizonnyal helyet kaphat a világtörténelem leggyilkosabb államainak toplistáján, itt azonban még formális hatalomváltás sem volt. Mao halála után az új gárda látványos kirakatperben elítélte a bűnbaknak kikiáltott "négyek bandáját", majd hozott egy határozatot, miszerint Mao elnök "hetven százalékban jó, harmincban rossz" volt, s ezzel a szembenézés el volt intézve. Itt annyival bonyolultabb a helyzet, hogy a folyamatos kampányokban szinte minden kínai volt tettes is és áldozat is, így meglehet, tényleg a kollektív sunnyogás a legkifizetődőbb.

Tajvan békésen demokratizálódott, de ennek ára itt is az elszámoltatás elmaradása volt. Csang Kaj-seknek hivatalos kultusza van, végrehajtói pedig, akik jó pár tömegsírt dugig megtöltöttek, békében élték, élik nyugdíjas éveiket.

Ha megyünk tovább Délkelet-Ázsiába, itt is csupa befejezetlen történettel találkozunk: Kambodzsában a már a vietnamiakat is kiszolgáló Hun Szen az úr, Indonéziában Szuhartót sosem vonták felelősségre, a Fülöp-szigetekről Marcost elűzték, de kleptokráciája ott maradt. És így tovább. Akárhová megyünk, nagyjából ugyanazokkal az arcokkal találkozunk, mint húsz, harminc, negyven éve.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.