Konzekvensen undorító a Charlie Hebdo

/ 2016.01.14., csütörtök 12:57 /
Konzekvensen undorító a Charlie Hebdo

Ezúttal a halott kurd kisfiúból csináltak nemi erőszakolót.

Mi lett volna a kis Aylanból, ha felnő?, kérdezi a Charlie Hebdo legújabb karikatúráján. Fenékfogdosó Németországban, adják meg a választ. A rajzon menekülő lányok látszanak, akiket két férfi üldöz, az egyik – számomra érthetetlen okból – olyan kalapot visel, mint a vidéki nagypapák a 80-as években. A félreértések elkerülése végett még egy buborékban odarajzolták a strandon arccal a homokba fúródott Aylan Kurdi holttestét is.

Biztos bennem van a hiba, de sose tudtam nevetni hároméves gyerekek vízbefulladásán. Semmilyen kontextusban. És nem tartom magam egy nagy migránssimogatónak, de határozottan az az érzésem, hogy ez visszataszító. Még akkor is, ha a Charlie Hebdo karikatúrája történetesen a polkorrekt tabukat sérti, amikor azt sugallja – nyilván a kölni szilveszter fényében –, hogy a gyerekként Európába érkező keletiekből szexuális ragadozó lesz.

Csakhogy senki nem tudhatja, mi lesz egy hároméves gyerekből. Aylan Kurdi egy valódi gyerek volt, és már soha nem fog kiderülni, hogy szexuális ragadozó lett volna-e belőle, vagy a rák gyógyszerének feltalálója. Éppen ezért nem kellene konkrét halott gyerekekkel viccelődni.

Annak idején a világ vezetői kart karba öltve felvonultak Párizsban, hogy kiálljanak a szólásszabadság védelmében, amikor iszlamisták vérengzést rendeztek a Charlie Hebdo szerkesztőségében. A Charlie Hebdo azonban mindig is egy undorító termék volt: akkor is, amikor a vallásos embereket öncélúan provokáló karikatúrákat jelentetett meg, és most is, amikor halott gyerekeken kacarászik. Ez az utóbbi rajz Németországban valószínűleg már gyűlöletbeszédnek számítana, és a szerkesztői járhatnának miatta a bíróságra. Azt számos példa bizonyítja, hogy a sajtószabadság korlátozása csúszos terep, és mégoly visszataszító karikatúráknál is többet árt, ezért véleményem szerint rajzoljon csak a Charlie, amit akar.

De aki annak idején kirakta a Je suis Charlie grafikát profilképnek, most elég kínosan érezheti magát, hogy bármilyen értelemben szolidaritást vállalt ezzel a sajtótermékkel.

Rosta

Sztankóczy András

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Riadó – magyar folyami hadihajók a láthatáron!

Lélekben mindannyian sorhajókapitányok vagyunk – ezzel a benyomással tettem le Margitay-Becht András könyvét, aki nemcsak a Lajta monitor életét és újjáépítését, de a magyar folyami hadihajózás történetét is megírta nemrég megjelent impozáns kötetében.

A pannóniai Marcus Zuckerbergusra várva

Marcus Zuckerbergus – nemrég ezzel a szójátékkal és a római császárokat imitálva hozta címlapján a The Economist a Facebook alapítóját. Mindössze 12 esztendő kellett ahhoz, hogy a Harvard kollégiumi szobájában alapított startup mára a világ hatodik legértékesebb cégévé váljon – birodalommá, 1,5 milliárd felhasználóval.

Bosszú az online bulvár ellen

A digitális kor első nagy leszámolása az online bulvárral szenvedélyes indulatokat váltott ki Amerikában. Az ügy szálai Magyarországig vezetnek.

Mint a Kossuth téri számháború 2002-ben – A Milla-tüntetéseket is újrajátsszák Varsóban

Hányan is voltak a varsói ellenzéki tüntetésen a hónap elején? A rendőrség szerint alig több mint 30 ezren, Hanna Gronkiewicz-Waltz, varsói főpolgármester szerint – aki a most ellenzéki Polgári Platform (PO) vezetőségi tagja – „negyedmillióan voltunk”. Ahogy lenni szokott, ez a feltupírozott adat ment ki a nemzetközi közvélemény számára, ezt kürtölték szét a külföldi újságírók. Pedig a Piłsudski téren legfeljebb 120 ezer ember fér el. A valóságban 70-90 ezer tüntető lehetett ott.

Milyen lesz az első világháborús emlékmű?

Megvan az első világháborús emlékműre kiírt ötletpályázat eredménye, de a zsűritagok véleménye megoszlik abban, hogy megszületett-e az a terv, amelynek alapján érdemes volna megvalósítani az alkotást. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Konzervatív figyelmeztetés: saját ideológiája veszélyezteti a Fideszt

A posztkommunista elit ledarálásának csak akkor volt értelme, ha a helyükbe lépő újakat a teljesítményük, nem pedig a politika jelöli ki – mondja Mike Károly. A közgazdász szerint tévedés, hogy minél több gazdag embertől lesz virágzó az ország, vagyis hiába hizlalunk állami segédlettel nemzeti nagytőkéseket. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.