Konzekvensen undorító a Charlie Hebdo

/ 2016.01.14., csütörtök 12:57 /
Konzekvensen undorító a Charlie Hebdo

Ezúttal a halott kurd kisfiúból csináltak nemi erőszakolót.

Mi lett volna a kis Aylanból, ha felnő?, kérdezi a Charlie Hebdo legújabb karikatúráján. Fenékfogdosó Németországban, adják meg a választ. A rajzon menekülő lányok látszanak, akiket két férfi üldöz, az egyik – számomra érthetetlen okból – olyan kalapot visel, mint a vidéki nagypapák a 80-as években. A félreértések elkerülése végett még egy buborékban odarajzolták a strandon arccal a homokba fúródott Aylan Kurdi holttestét is.

Biztos bennem van a hiba, de sose tudtam nevetni hároméves gyerekek vízbefulladásán. Semmilyen kontextusban. És nem tartom magam egy nagy migránssimogatónak, de határozottan az az érzésem, hogy ez visszataszító. Még akkor is, ha a Charlie Hebdo karikatúrája történetesen a polkorrekt tabukat sérti, amikor azt sugallja – nyilván a kölni szilveszter fényében –, hogy a gyerekként Európába érkező keletiekből szexuális ragadozó lesz.

Csakhogy senki nem tudhatja, mi lesz egy hároméves gyerekből. Aylan Kurdi egy valódi gyerek volt, és már soha nem fog kiderülni, hogy szexuális ragadozó lett volna-e belőle, vagy a rák gyógyszerének feltalálója. Éppen ezért nem kellene konkrét halott gyerekekkel viccelődni.

Annak idején a világ vezetői kart karba öltve felvonultak Párizsban, hogy kiálljanak a szólásszabadság védelmében, amikor iszlamisták vérengzést rendeztek a Charlie Hebdo szerkesztőségében. A Charlie Hebdo azonban mindig is egy undorító termék volt: akkor is, amikor a vallásos embereket öncélúan provokáló karikatúrákat jelentetett meg, és most is, amikor halott gyerekeken kacarászik. Ez az utóbbi rajz Németországban valószínűleg már gyűlöletbeszédnek számítana, és a szerkesztői járhatnának miatta a bíróságra. Azt számos példa bizonyítja, hogy a sajtószabadság korlátozása csúszos terep, és mégoly visszataszító karikatúráknál is többet árt, ezért véleményem szerint rajzoljon csak a Charlie, amit akar.

De aki annak idején kirakta a Je suis Charlie grafikát profilképnek, most elég kínosan érezheti magát, hogy bármilyen értelemben szolidaritást vállalt ezzel a sajtótermékkel.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Népművészeti nagyhatalom vagyunk – megnyílt az idei Nemzeti Szalon

A hagyomány nem egy porosodó, kőbe vésett, mozdulatlanságra ítélt valami, hanem folyamatosan változik, sőt, mi magunk is hagyományt teremtünk – erről is szól az idei, augusztus 20-ig látogatható Nemzeti Szalon a Műcsarnokban. A népművészet először mutatkozik be az intézményben, a siker borítékolható. Részletek a friss Heti Válaszban.

Óriási fordulat: Macron nyit a katolikusok felé

Az állam és egyház elválasztását államideológiaként kezelő Franciaország államfője szokatlan gesztusokat tartalmazó beszédet mondott katolikus vezetők előtt. Emmanuel Macron ezzel új fejezetet nyitna a keresztény egyházzal, és az iszlámnak is üzen. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Magyaroktól ideges a New York-i elit

Egy új médium mindig politikai káosszal köszönt be, ez köti össze korunkat a harmincéves háború korával, Daniel Kehlmann új regényének témájával. A német sztárszerző egy magyar írót tart nemzedéke legnagyobb tehetségének. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Az 1968-as esztendő – Orbán is ehhez képest határozza meg önmagát

Még huszadik századi mércével is kivételesen sűrű esztendő volt 1968. A fél évszázaddal ezelőtti történelmi sorsfordító a jelenből nézve gyökeresen eltérő értelmezéseket kap: egyeseknek Európa új tavaszát jelenti, másoknak a popkultúra kezdetét, vagy a hagyományos értékre épülő világ széthullását. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Bay Zoltán emlékkiállítás nyílt a Csopában

Bay Zoltán kutatóprofesszor kiemelkedő munkássága előtt tisztelegve, illetve a róla elnevezetett kutatóközpont megalapításának negyedévszázados fennállására tekintettel, a 2018-as évben ünnepi eseménysorozat vette kezdetét.