Küszöbön az ebola

/ 2014.08.19., kedd 16:23 /

Új vírusváltozat okozza minden idők legsúlyosabb ebolajárványát. Nemcsak a kórokozó szerkezete változott meg, hanem a tünetei is. A nagy kérdés most az: Európában is képes lesz-e továbbterjedni?

A tudósok idén áprilisban észlelték, hogy valami megváltozott Afrikában. Az ebola eddig is az egyik leghalálosabb fertőzés volt, mely a fekete földrészt sújtotta, ám mostanáig csak elszigetelten, egy-egy távoli településen pusztított, mindig sikerült meggátolni a továbbterjedését. A kutatók közel 40 éve, az új betegség felfedezése óta rettegnek, hogy a vírus egyszer megváltoztatja a szerkezetét. A kórokozó ugyanis eredendően sérülékeny; Ócsai Lajos, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat járványügyi osztályvezetője szerint már szappanos kézmosásra is elpusztul. Egyébként viszont nagyon is „vad”, olyan, állatról emberre terjedő, viszonylag új betegség, amely ellen sem gyógyszerünk nincs, sem védettségünk.

A bőrön át is terjedt

Az ebola csalóka vírus. Nem úgy fertőz, ahogy az influenza (nem cseppfertőzéssel) és nem is úgy, mint az AIDS. Ha a szoba másik felében tüsszent valaki, nem lehet elkapni, de elég, ha a beteg testnedvei egy másik ember bőrével érintkeznek. Éppen ez a bökkenő: ennél a nyavalyánál mindenféle testnedv sugárban távozik a betegből. A vírus átterjedéséhez még csak az sem kell, hogy sérült legyen a bőr, amelyre rákerül.

Vérzéses láz, amely nem vérzik

Az új kórokozó az ebola eddigi legveszélyesebb alváltozatának, a zairének a módosulása. Bár vérzéses láznak hívják, az új változat az esetek 80 százalékában nem jár sem külső, sem belső vérzéssel. A The New England Journal of Medicine amerikai orvosi lap szerint a mostani járvány első áldozata tavaly decemberben egy kétéves fiú volt, akinek nemsokára meghalt az édesanyja, a nagyanyja, majd a hároméves nővére, azután az őket kezelő ápolónő és a falubábája is. Vagyis egy halál öt másik életet követelt, s kezdetben senki sem gondol arra, hogy eboláról van szó. Csak márciusban ötlött fel, hogy járvány tört ki, ám addigra 15 emberből csak ketten élték túl a betegséget.

Miként lehetséges, hogy az áldozatok közül augusztus elejéig minden hatodik egészségügyi dolgozó volt, és a hónap közepén már 80 halott orvosnál, nővérnél tartottak? Az még csak érthető, ha az anya engedi odabújni magához szenvedő gyermekét, így maga is megfertőződhet. De az egészségügyiek? Itt van annak döntő szerepe, hogy az ebola megváltoztatta a tulajdonságait. Laboratóriumi körülmények között nincs akkora különbség, mert használhatók rá a „normál” tesztek. Ám az ebolát a kezdetektől vérzéses láznak hívják, a mostani viszont inkább hasonlít intenzív hasmenéssel, hányással és gyomorfájással járó fertőzésre, leszámítva, hogy ebben az esetben magas láz is kíséri a betegséget. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a hosszú, 2–21 napos lappangási ideje alatt továbbra sem fertőz.

Egészségügyiek mint vírusgazdák

A ragály elleni fellépést nehezíti, hogy Afrikában sokan rettegnek az egészségügyiektől, mert úgy tartják, hogy ők hurcolják tovább a betegséget. Félelmüknek van is némi alapja. Az orvosok és a nővérek ugyanis a helyi társadalom legmobilabb tagjai: az első 15 halottból négy volt egészségügyis, és kezdetben ők vitték egyik helyről a másikra a kórokozót.

A nyugat-afrikaiak pechjére a járvány ezúttal nem világvégi településeken tört ki, hanem egy forgalmas útvonal mellett – így érkezett meg rövid időn belül Guinea fővárosába. Egy-egy beteg akár négy-öt másikat is megfertőzhet, emiatt egyre gyorsabban terjed a baj. Harminc nappal az első haláleset után még csak négy áldozat volt, vagyis durván egy hét alatt történt egy haláleset. Most minden órában meghal valaki. Ám ez még mindig nem magyarázza az ellentmondást: miközben szappanos védekezésről és a vírus sérülékenységéről beszélnek, a betegekkel kapcsolatba kerülő amerikai járványügyi szakemberek szkafandert viselnek, és annyi védőeszköz van rajtuk, hogy némi túlzással a Holdra is leszállhatnának. A halottak között nemzetközi tekintélyű orvosok is vannak, akikről nem lehet állítani, hogy törzsi javasemberek lennének, vagy szárított denevércombot ropogtattak volna, s attól kapták volna el a fertőzést. Milyen hiba vezetett hát a halálukhoz? Senki sem tudja. Lapunk kérdésére Kovács Attila, az országos tiszti főorvos helyettese azt állítja, noha részese az Európai Unió vészhelyzetet kezelő konzultációs testületének, ott nem történt utalás semmiféle vizsgálatra az orvosok halálával kapcsolatban. Így – tegyük hozzá – inkább hiszik, mint tudják, hogy saját felelőtlenségük, hibájuk okozta a bajt.

Kórház helyett sátrak

A legtöbb helyen az orvosok elképesztő körülmények között dolgoznak. Benjamin Black, az Orvosok Határok Nélkül nevű szervezet brit orvosának blogjából kitűnik, hogy az ellátás a betegek csoportjainak elkülönítéséből és infúziós kezelésből áll. Miközben a fejlett világ aggódva figyeli, mi történik Afrikában, a fekete kontinensen sátrakban látják el a betegeket, a ponyvák alatt pedig még fullasztóbb a hőség, mint egyébként. Az orvosoknak negyven fokban, 90 százalékos páratartalom mellett kell dupla kesztyűben, szkafanderben, védőköpenyben dolgozniuk. Hajolgatni a földön heverő fertőzöttekhez, akik nemegyszer az ürülékükben fekszenek, mert a hasmenéstől annyira legyengülnek, hogy jártányi erejük sincs.

Gyógyszer csak nyugatiaknak

Nem csoda, hogy a megfertőződött nyugatiakat kimentik Afrikából. S máris izzik a vita, miért nem juthatnak hozzá a kísérleti gyógyszerekhez az ottani emberek, de még Sheik Umar Khan, a július végén elhunyt legtekintélyesebb libériai ebolaszakértő sem. Igaz, számára lett volna gyógyszer, de orvosai etikai okokból nem alkalmazták az addig még csak állatokon kipróbált Zmapp nevű szert. A kísérleti gyógyszer később két amerikai kollégáján is segített. Az afrikai betegek lényegében csak sós vizet kaptak (vagyis infúziót), amíg az első 12 adag kísérleti szérum múlt csütörtökön meg nem érkezett Afrikába.

A nagy kérdés tehát az, mi történik majd akkor, ha a kórokozó „lábon” érkezik meg Európába, és nem egy légmentesen becsomagolt beteg testében. Mindössze 80-90 magyar él az érintett térségben, így kicsi az esély, hogy éppen hozzánk hurcolja be valaki. A jelentős számú afrikai bevándorlóval bíró országok azonban aggódva figyelik a helyzetet. Ők tudják, Afrika közelebb van Európához, mint gondolnánk.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.