Lenin a vonaton
Az októberi ünnepkörben sokat beszélgettem ’56-os magyarokkal. Mindig is tudtam, hogy a nyugati emigráció nagyon sokszínű, az viszont megdöbbentett, hányan gondolják közülük, hogy a „liberális” Amerika nagyobb veszélyt jelent Európára, mint a putyini Oroszország. Volt egy ilyen beszélgetésem Svájcban is, ahol az elmúlt hónapokban amúgy is sok szó esett az oroszokról.
A mindig forgalmas zürichi pályaudvarra érkezők ez év április 9-én délután különös csődületre lehettek figyelmesek. A századelő divatja szerint öltözött emberek, köztük egy keleties vonású, bajuszos, kecskeszakállas, kopasz férfi a 8. vágány peronján várták vonatuk indulását a svájci–német határ felé. A lelkes aktivistákból álló csapat persze még Schaffhausenig sem utazott, pusztán emlékeztetni akart a világtörténelem talán legsúlyosabb következményekkel járó vonatútjára, annak 100. évfordulóján. 1917-ben 32 orosz emigráns indult el ezen a napon – férfiak, nők, gyerekek –, hogy néhány nap múlva a leplombált vasúti kocsiban megérkezzenek haza, Petrográdba. Köztük Vlagyimir Iljics Uljanov, aki akkor már néhány éve Bernben és Zürichben készült a nagy visszatérésre.
Lenin svájci élete elég jól rekonstruálható, hiszen zürichi környezetében felbukkan a jeles dadaista, Hugo Ball, de más művészek, újságírók, néhány helyi kommunista és persze titkos ügynökök is. Az orosz kolónia mindig is jelen volt, sőt, ma is látványosan jelen van a városban, kapcsolatuk a külvilággal igen élénk.
A 32 fős csapat hazaútját annak idején egy Fritz Platten nevű extravagáns svájci kommunista segített megszervezni, a német titkosszolgálat közreműködésével. A történet innen már sajnos túl jól ismert: a valóban hasznos, Oroszország-szerte elterjedő elektricseszkije lampocski mellett halottak és kizsigerelt emberek milliói – mindez egy állítólag igazságos társadalmi rend nevében, aminek beköszöntét november 7-én mi is évtizedeken át ünnepelhettük önfeledten. Plattent egyébként 1942-ben épp Lenin születésnapján végezték ki egy szibériai munkatáborban.
A közelmúlt német közéletének egyik közkedvelt, igazából költőinek szánt kérdése volt, hogy az oroszok mennyire avatkoztak be a nemrég zárult választási kampányba. Pontos választ erre sosem kaphatunk, de elég masszívan tartja magát az álláspont, miszerint a radikális AfD megerősödése külső segítség nélkül aligha lett volna lehetséges. Azt viszont már tudjuk, hogy Lenin hazaútjának biztosítása mellett a Német Császárság 50 millió márkával is megtámogatta a mozgalmárokat, így is aláásva az ellenséges Oroszország stabilitását. Ma már nyilván Berlinben is látják, hogy az akció túl jól sikerült. Lenin hosszú, békés életet élhetett volna Svájcban, s ezzel nem csak ő járt volna jobban. Akár számos magyar barátja is lehetett volna – persze nem az ’56-osok közül, hiszen a „Nagy Októberi” elmaradása után a mi októberi forradalmunkra sem valószínű, hogy sor kerül.
