Made in China

/ 2011.01.26., szerda 17:59 /

A tapasztalatok szerint ha egy új nagyhatalom jelenik meg a világpolitika színpadán, csökkentve az éppen regnáló birodalmak befolyását, az mindig felforduláshoz vezet.

Régen persze minden egyszerűbb volt: a meglévő és a feltörekvő hatalmak felsorakoztatták a hadseregeiket, majd az emberi civilizáció fejlettségének függvényében lemészároltak pár ezer, tízezer vagy tízmillió embert, s aki talpon maradt, az uralta a terepet a következő kihívó megjelenéséig. A helyzet azonban ma már bonyolultabb, ahogy az Egyesült Államok és Kína kapcsolatai is mutatják.

Hu Csin-tao múlt heti amerikai látogatásán jól érezhető volt az a tanácstalanság, amely mindkét felet jellemzi a kétoldalú kapcsolatokat illetően. A négynapos turnén nem is történt semmi emlékezetes, azt leszámítva, hogy Barack Obama és Hu közös sajtótájékoztatóján éppen egy emberi jogokra vonatkozó kérdés alatt romlott el a tolmácsberendezés. A hibát gyorsan kijavították, Hu elnök-pártfőtitkár egy céduláról felolvasta előre megírt válaszát, aztán a két vezető tovább ecsetelte az együttműködés, partnerség és kölcsönös megértés fontosságát.

Úgy tűnik, a világ első és második legnagyobb gazdasági hatalmának vezetői nem igazán tudnak mit kezdeni egymással. A kapcsolatok ugyanis annyira összetettek, hogy azokat a politikusok nemhogy irányítani, de talán még átlátni sem képesek. A legfontosabb terület természetesen a gazdaság, ahol Kína és az Egyesült Államok olyan kölcsönös függőségbe került egymástól, ami példátlan két vetélkedő nagyhatalom között.

A fő konfliktusforrás a kínai jüan alulértékeltsége, amit az amerikaiak riasztó kereskedelmi hiányuk és eladósodottságuk legfontosabb okának tartanak. Az éremnek azonban több oldala van: az olcsó kínai áruk nagyban hozzájárulnak az amerikai életszínvonal fenntartásához, s ha egyszer csak a Walmartnál megugrana a Made in China muffinsütő ára, akkor ugyanazok a polgárok, akik a felmérések szerint féltik munkahelyüket a kínaiaktól, igencsak fel lennének háborodva, és politikusaikon vernék el a port. Az sem mellékes, hogy a hatalmas kínai exportból bőven kiveszik részüket a Kínában gyártató amerikai cégek, melyek nem szívesen mondanának le profitjukról. Az árfolyam Kínában is dilemma: a gyenge jüan segíti az exportot, de például jelentősen drágítja a létfontosságú technológia- és nyersanyagimportot. Nem csoda, hogy Obama és Hu nem állapodtak meg semmiről ez ügyben: valószínűleg azzal sincsenek tisztában, hogy pontosan mi is lenne jó nekik. Hasonlóan összetettek a politikai kérdések is. Hogy csak Észak-Koreát említsük: Amerikának nem jó, ha Kína tovább támogatja a Kimek rezsimjét; de az se jó, ha hagyja összeomlani, és az se, ha egy mérsékeltebb, Kína-barát kormányt segít hatalomra Phenjanban.

Fokozza a gondokat, hogy tulajdonképpen a kínaiak sem döntötték el, mit akarnak. Kínát a nagyhatalommá válás felkészületlenül érte, s a kínai politikai és tanácsadói körökben éles viták folynak arról, mit is kezdjenek az új helyzettel. Olyan alapvető kérdésekben sincs egyetértés, mint hogy érdemes-e integrálódni a világgazdaságba, vagy vissza kell-e térni az "önerőre támaszkodás" útjára. A kínai külpolitikát számtalan - egymással sokszor szemben álló - szereplő alakítja, ezek közül az elnök-pártfőtitkár csak az egyik. Ráadásul Hu Csin-tao hamarosan távozik posztjairól, így a kínai vezetésben nemzedékváltás lesz - Hu pedig nem köthette meg utódai kezét jelentősebb megállapodásokkal.

Mivel az elnökök nemigen juthattak dűlőre egyetlen problémás kérdésben sem, a Hu-látogatásból mindkét fél igyekezett PR-eseményt faragni. A kínai médiumok azt sulykolták, hogy Hut végre egy nagyhatalom vezetőjének kijáró külsőségek között fogadták: például most állami vacsorát rendeztek a tiszteletére, miközben néhány éve Bush elnöknél be kellett érnie egy szerény munkaebéddel. Obama pedig egyszerre igyekezett az amerikai gazdaság érdekeit szem előtt tartó pragmatikus vezetőként és az emberi jogok elvhű védelmezőjeként mutatkozni.

Persze az üzletemberek eközben sem pihentek: a látogatásra időzítve kínai és amerikai cégek 45 milliárd dollárnyi szerződést kötöttek. És hogy a politika is fel tudjon mutatni valamit, a kínaiak megígérték: odahatnak, hogy Pekingben legalább a kormányszerveknél ne lopott szoftverek fussanak a számítógépeken.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.