Már Brüsszel sem kér a menekültekből

Újabb, immár a hetedik ország tájékoztatta az Európai Bizottságot, hogy egy időre felfüggesztené a schengeni megállapodást és visszaállítaná a határellenőrzést. Mondjuk, ezúttal nem kellett az üzenetnek sokat utaznia, lévén Brüsszelből ment Brüsszelbe.
A dolognak annyiból persze nincs nagy jelentősége, hogy Belgium nem volt a mostani menekülthullám főbb célországai között, akik egyáltalán továbbmentek Németországból, azok jobbára észak felé indultak. De azért van abban némi irónia, hogy miközben a brüsszeli eurokrata vezetők – mint például Jean-Claude Juncker bizottsági, vagy Martin Schulz parlamenti elnök - az utolsó leheletükig kitartanak a befogadás politikája mellett, addig az ország, ahonnan intő szavaikat intézik kelet felé, éppen azt demonstrálja, hogy nem kér a menekültekből. Ráadásul Belgium nem is arra hivatkozik, mint például a svédek, vagy az osztrákok, hogy egyszerűen nem bírják már tovább a terheket, hanem megelőző jelleggel zár Franciaország felé, demonstrálva, hogy szeretné, ha nem is jönnének hozzá migránsok. Ezt a hozzáállást eddig a szlovák vagy a lengyel politikusoktól lehetett látni, és nyugati véleményformálók nem győztek rámutatni, mennyire nem európai viselkedés ez.
A határzár oka egyébként, hogy a francia hatóságok bejelentették, felszámolják a Dzsungelnek becézett tábort Calais-ban, ahonnan a menekültek rendszeresen és jellemzően sikertelenül próbálnak átjutni az alagúton Angliába.
![]() |
A hírhedt „Dzsungel”, Calais-ban – Fotó: Reuters |
A belgák attól tartanak, hogy a több ezer ember egyszerűen áttelepül hozzájuk Bruges kikötőjébe, Zeebruggebe, ahonnan meg a kompok indulnak Nagy-Britanniába. A belügyminiszter szerint már át is jöttek néhányan tucatnyian, őket őrizetbe vették. Jan Jambon ezenkívül rövid indoklásában kitért arra, hogy ez milyen komoly gondokat okozhat a közrend és a közbiztonság terén, sőt hozzátette, hogy kezdődik az idegenforgalmi szezon is, finoman célozva ezzel arra, hogy a migránsok rontják az utcaképet. Szóval ugyanaz a szöveg, amit tényleg bármelyik visegrádi ország vezetője el szokott ilyenkor mondani, bár kétségkívül franciául mindez sokkal előkelőbben hangzik, mint csehül.