valasz.hu/vilag/orban-az-osztrakoknak-vagy-nemeteknek-elobb-utobb-eleguk-lesz-109332

http://valasz.hu/vilag/orban-az-osztrakoknak-vagy-nemeteknek-elobb-utobb-eleguk-lesz-109332

Matteo, az igazságos?

/ 2018.07.17., kedd 12:25 /
Matteo, az igazságos?

Olaszország lehet az első nyugat-európai állam, ahol az új, populista jobboldal bedarálja a mérsékelt jobboldalt. Berlin, Brüsszel és Párizs új mumusa pedig egy nemrég még a saját országát gyűlölő exkomcsi lett.

Hogy a migráció ügye mennyire átitat mindent Olaszországban, arra talán a legjobb példa a milánói divathét volt, ahol az egyik cég bemutatóját egy pincében tartotta, amely úgy volt berendezve, mint egy menekülthajó belseje, és a szinte kizárólag színes bőrű modellek ruházatára is leginkább a „menekültsikk” a legtalálóbb leírás. De a menekültek sorsát középpontba állító bemutató egyszersmind jelezte, mennyire meggyengült a hatalma ebben a kérdésben a hagyományosan balliberális divat- és művészvilágnak. A segélykiáltások és performanszok ellenére ugyanis az olasz társadalom nemhogy kitart a bevándorlást elutasító kormánya mellett, hanem egyre jobban tetszik neki az új kurzus.

A Brüsszel-, elit- és migránsellenességben egymásra talált két kormánypárt, a zöld, baloldali, alternatív gyökerekből kisarjadt 5Csillag Mozgalom és az észak-olasz szeparatizmusból indult Liga a márciusi választásokon együtt a leadott szavazatok pontosan felét szerezte meg. Ám mára, több mint négy hónappal a választások és több mint egy hónappal a kormányalakítás után a felmérések szerint a voksok hatvan százalékára számíthatnának. Bár a kormány még új, egyelőre mintha nem működne az a Nyugat-Európában sokáig kőbe vésettnek tűnő szabály, hogy a populisták legjobb ellenszere, ha kormányra kerülnek. Ez történt annak idején az osztrák szélsőjobboldallal éppúgy, mint a görög szélsőballal: amikor kormányozni kellett, s nem ígérgetni, gyorsan veszítettek népszerűségükből.

Lovag helyett Kapitány

Bár talán pontosabb volna úgy fogalmazni, hogy Olaszországban a szabály csak félig működik: a támogatottság növekedése ugyanis kizárólag a két koalíciós párt egyikének köszönhető, méghozzá az eredetileg kisebbiknek. Míg ugyanis a választásoknál az ötven százalék úgy jött ki, hogy az 5Csillag hozott 33-at, a Liga meg 17-et, a mostani hatvanat két 30 százalék körüli erő adja, és a legfrissebb közvélemény-kutatások már inkább a Ligát mutatják erősebbnek. A Liga szinte minden nagyobb párttól képes volt szavazókat átcsábítani, de a legtöbbet magasan egykori szövetségesétől, Silvio Berlusconi többszörös exkormányfő Forza Italiájától szerezte.

A párt zsugorodása elképesztő ütemben zajlik. A választások előtt még mindenki azt jósolta, hogy a Forza lesz a jobboldal vezető ereje. Végül meglepetésre csak 14 százalékot kapott, de mára a támogatottságuk egy számjegyűvé olvadt. A politikai becenevek országában tehát a Kapitány legyőzte a Lovagot: az olasz bevándorlásellenes populista jobboldalnak sikerült az, amit a többi hasonló európai erő, Ausztriától Hollandián át Franciaországon a fellángolások ellenére soha nem tudott véghezvinni: hogy ne csak felnőjenek a mérsékelt jobboldali pártokhoz, hanem egyértelműen maguk mögé is utasítsák őket. Sőt míg általában Nyugat-Európában a szélsőséges politikusok, legyen pártjuk bármennyire is erős, nagy elutasítottságuk miatt mindig a népszerűségi listák végén tanyáznak, a Liga 45 éves vezetője, Matteo Salvini nemhogy hátul kullogna, de egyes felmérések szerint egyenesen vezeti ezeket a listákat.

De mi áll a Liga és Salvini szárnyalása mögött? Az egyik legfontosabb ok a versenytársak minősége. Az 5Csillag és a Liga abban állapodott meg, hogy vezetőik csak kormányfőhelyettesek lesznek, miniszterelnököt kívülről hoznak. Ez lett végül egy ismeretlen és a politikában járatlan firenzei jogász, Giuseppe Conte. A tapasztalatlan és bizonytalan kormányfőt viszont simán lejátssza a színpadról Salvini, aki 17 éves korától politizálással foglalkozik, igaz, kezdetben még Che Guevara-kitűzős kommunistaként, később pedig Rómát és Olaszországot gyűlölő északi szeparatistaként, aki a 2006-os focivébén még bevallottan a németeknek drukkolt, annyira utálta az olasz államot.

De nemcsak a kormányfőt, hanem az 5Csillag szintén tapasztalatlan, mindössze 32 éves elnökét, Luigi Di Maiót is háttérbe szorítja. Akinél az a probléma, hogy ugyan a frontembere, de nem erős embere pártjának, Salvini szerepe viszont megkérdőjelezhetetlen. Ráadásul neki és pártjának is világos üzenetei vannak: a Liga mára egy jól behatárolható bevándorlásellenes, Putyin-(és Orbán-)rajongó nemzeti populista párt, az 5Csillagról viszont továbbra sem nagyon lehet megmondani, micsoda is tulajdonképpen. Di Maióval ellentétben Salvini kiváló és karizmatikus szónok, remek érzékkel a provokációhoz, és a publicitást elősegítően színes magánélettel: a hagyományos családi értékek nagy védelmezőjének két korábbi kapcsolatából két gyereke van, s jelenleg egy szépségkirálynőből lett tévés műsorvezetőnővel él együtt.

Egyik nap még partra szállhattak, másik nap már nem. Migránsok az Aquarius nevű hajón Trapani mellett

Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson

Nem a rutinmegoldásra

Szinte minden héten van olyan beszéde, ötlete, amivel lázba hozza követőit és hergeli ellenfeleit, s ezzel eléri, hogy csak róla szóljon az olasz politika. Pár hetes belügyminiszteri karrierje alatt már tiltott ki kambodzsai rizsszállítmányt olasz kikötőkből, mondván, tisztességtelen konkurenciát jelent az olasz rizstermesztőknek. Közölte, hogy össze kellene írni az országban tartózkodó jó százezernyi romát, s akit lehet közülük, azt deportálni: „Ha olaszok, akkor sajnos itt kell tartanunk őket” – fogalmazott. Utasította a rendőrséget, hogy lépjen fel az olasz strandok képéhez szinte hozzánőtt fekete-afrikai illegális árusok ellen, miközben ez a tevékenység már jó ideje tiltott és pénzbírsággal meg az áru elkobzásával büntetendő Olaszországban, mégsem lépett fel soha egyetlen kormány sem ellene.

Ezzel el is érkeztünk Salvini sikerének egyik titkához: megcsinálni azt, amit korábban mindenki megígért és lehetetlennek tartott, és amely módszer jól látható a messze legfontosabb témánál, a bevándorlásnál. Jobboldali nyugati politikusok évtizedek óta ígérik választóiknak, hogy fellépnek a migráció ellen, de ez soha sehol nem sikerült, Olaszországban sem. A jogállami, gazdasági vagy emberiességi megfontolások végül mindig erősebbeknek bizonyultak.

Salvini ideje a múlt hónapban jött el, amikor az Aquarius nevű hajó a Földközi-tengeren felszedett több mint hatszáz migránssal a fedélzetén a begyakorolt rutin szerint megkérdezte, melyik olasz kikötőben is teheti partra az embereket. A belügyminiszter pedig megtette azt, amit korábban mindenki elképzelhetetlennek tartott, és közölte, hogy egyikben sem. Hiába ajánlották fel olasz kikötővárosok polgármesterei (köztük 5Csillagosok is), hogy jöhet hozzájuk a hajó, Salvini hajthatatlan maradt. Az Aquariust egy héttel később az új spanyol balos kormány fogadta be Valencia kikötőjébe azzal, hogy a francia elnök, Emmanuel Macron is megígérte, a szó szerint hányatott sorsú utasok Franciaországba is mehetnek.

Hajózni szükséges

Pár nappal később az eseménysorozat megismétlődött, akkor a Lifeline nevű, német civilek által üzemeltetett hajó kért bebocsátást több mint kétszáz, szintén javarészt fekete-afrikaival a fedélzetén. Salvini most is nemet mondott, s javasolta, hogy ha a hajó holland zászló alatt fut, akkor talán Hollandiában kellene kikötnie. Ami ellen persze a hollandok élesen tiltakoztak. A hajó végül csaknem egyhetes huzavona után ezúttal horgonyt vethetett Máltán, de csak miután európai vezetők megígérték, hogy átveszik a menedékkérőket.

A máltai hatóságok lefoglalták a Lifeline-t, és őrizetbe vették a kapitányt. Kiderült ugyanis, hogy a csónakosokat nem nemzetközi vizeken, hanem a líbiai part közelében, a líbiai parti őrség utasításait megszegve gyűjtötték be. Vagyis a civilek törvénysértően jártak el, arra hivatkozva, hogy a líbiai hatóságok szörnyen bánnak a visszavitt migránsokkal. Ami igaz, de jól alátámasztja Salvini és más bevándorlásellenes európai politikusok érvelését, hogy a civil szervezetek nem tartják be a törvényeket, és inkább taxiként, mint mentőként viselkednek. Nem csoda, hogy a felmérések szerint az olaszok 72 százaléka támogatja Salvini menekültügyi politikáját. Elegük van abból, hogy a német vezetők felemelt mutatóujjal leckéztetik őket, és szeretnék visszaküldeni az Olaszországban regisztrált menedékkérőket, a francia elnök pedig elképesztő erőkkel járőröztet az olasz határnál.

Érthető, hogy most, amikor a német kormánykoalíció végre megegyezett, hogy a más országban már menedékkérelmet benyújtott embereket visszafordítják a határról, Róma közölte, velük ilyen kétoldalú megállapodást nem fognak kötni, mert Salvini szerint csak adni hajlandók migránsokat, fogadni nem. Egyelőre persze senki nem tudja, még Berlinben sem, miként fog a gyakorlatban működni az új német rendszer, de jól látható, hogy a kulcsfontosságú színhely az olasz és az osztrák Alpokat elválasztó Brenner lesz. A szintén bevándorlásellenes osztrák kormány ugyanis közölte, hogy ha a német határellenőrzés miatt náluk kezdenek feltorlódni a migránsok, akkor vissza fogja állítani a határellenőrzést a Brenneren, s Bécsben céloztak arra, hogy ez nyáron kellemetlenül érintené az Olaszországba induló turistákat, azaz mind az olaszokat, mind a németeket. Ez a fenyegetés rendszeresen előkerül, és általában dermesztő hatással is van az olaszokra, de Salvinit nehezebb zsarolni vele, mint elődeit, hiszen ő utálja az egységes Európát, és a határok visszaállítására úgy tekint, mint az Európai Unió lebontásának újabb állomására. Úgyhogy a rá jellemző nagyhangúsággal válaszolta, hogy „Olaszország csak nyer, ha bevezetjük a határellenőrzést a Brenneren”.

Mivel Olaszország a menekültválságban és az euróövezetben is kulcsszereplő, ezzel a Salvini Angela Merkel legfontosabb európai ellenfelévé lépett elő, ami megint csak használ neki, hiszen így rájátszhat az olaszokban élő sérelmekre és kisebbségi komplexusra a németekkel (és Brüsszellel) szemben. Ez annyira jól megy, hogy Salvini már azt tervezi, a 2019-es európai parlamenti választásokon egész Európát forgatja fel ugyanúgy, mint Olaszországot. Létre szeretné hozni az európai „Ligák ligáját”, vagyis egyetlen frakcióba tömöríteni a bevándorlásellenes, euroszkeptikus, populista jobboldali erőket a német AfD-től a francia Le Penen és a holland Wildersen át Orbán Viktorig. Utóbbi nemrég részben emiatt is fenyegethette meg az Európai Néppártot, hogy ha őt nem látják szívesen, vannak más lehetőségei is. Az olasz populisták ellenzőinek egyetlen reménye, hogy az olasz gazdaság sérülékenysége nyesi vissza Salviniék szárnyalását, hiszen a válságról válságra bukdácsoló gazdaságban nem lesz egyszerű olyan sikeres és fájdalommentes intézkedéseket hozni, mint a kikötőkben. A befogadáspártiak pedig abból meríthetnek erőt, hogy az olaszok egyáltalán nem utasítanak el minden migránst: a portugál Cristiano Ronaldót például nagyon várják a torinói Juventus csapatába.

Felhívás!
Ha szeretné támogatni lapunk újraépülését, kérjük, támogassa szerkesztőségünket a Heti Válasz Kiadó Kft. 11794008-20532422-es bankszámlaszámán.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.