Megbukott a szőrős arcú ember

Martin Schulz páratlan politikai drámájáról

/ 2018.02.14., szerda 09:32 /
Megbukott a szőrős arcú ember

Mi az, amit a káosz ellenére irigyelhetünk a német politikában? 

Vég nélkül lehet élcelődni a német politikai káoszon, az egyre nyúló koalíciókötésen, és a baloldal fő erejének, a szociáldemokratáknak az önmarcangolásán. Az SPD kiszámíthatatlan és kielégíthetetlen tagsága és választóbázisa mániás depressziósként emeli magasba, majd dobja mélybe saját politikusait.

Ám miközben a fenti olvasat is igaz, éppúgy lehet másik nézőpontból is közelíteni a legújabb fejleményekhez, Martin Schulz teljes bukásához. Mégpedig onnan, hogy a német politikában a szavaknak még vannak következményeik.

Martin Schulz most bejelentette, hogy pártelnök sem lesz. Miközben egy éve még úgy tűnt, hogy miniszterelnök és pártelnök is lehet, pár héttel ezelőtt meg még úgy, hogy külügyminiszter és pártelnök is lesz. Ám még szeptemberben, közvetlenül az eredményhirdetés után mondott egy mondatot, amelyben fogadkozott, hogy ő bizony nem lesz a Merkel-kormány tagja, a párt pedig ellenzékbe megy. Ez amúgy akkor az SPD-ben roppant népszerű álláspont volt, Schulzot ünnepelték érte.

Csakhogy azóta elképesztő fordulatok után az SPD-ből mégis koalíciós jelölt lett, Schulz pedig kinézte magának a külügyminiszteri posztot, amely vélhetően tényleg testhez álló lett volna neki. Ért is hozzá és építhette volna vele államférfiúi imázsát.

Igen ám, de a mostani német külügyminiszter is nagyon népszerű, és Sigmar Gabriel korábban szintén volt az SPD elnöke; éppen egykori barátja, Schulz kedvéért mondott le a kancellárjelöltségről. Őt kellett volna tehát megfúrnia Schulznak, amit a pártba nagyon jól beágyazott Gabriel persze nem hagyott annyiban. Foggal-körömmel védekezett, a legnagyobb visszhangot azzal váltotta ki, amikor egy helyi lapnak adott interjúban azt nyilatkozta: „a kislányom, Marie ma reggel azt mondta, ne legyél szomorú, papa, így több időt tudsz velünk tölteni. Ez csak jobb, mint azzal a szőrös arcú emberrel.”

Az ellenállás láttán Schulz végül megtört és bejelentette, nem akar külügyminiszter lenni. Kicsivel később a pártvezetésről is azonnali hatállyal lemondott. Ami nagypolitikai szinten azt jelenti, hogy egy káoszba süllyedt, személyi kérdésekkel foglalkozó, csak ügyvezetőkből álló SPD-vezetésnek kellene meggyőznie a párttagokat arról, hogy szavazatukkal erősítsék meg a koalíciós megállapodást. Ha ez sikerül nekik, az csak a félelemnek köszönhető, a felmérések szerint ugyanis egy új választásokon az SPD végleg megszűnne néppárt lenni.

Személyes szinten pedig úgy fest a jelenlegi helyzet, hogy pozíció nélkül, a teljes jelentéktelenségbe visszasüllyedve ér véget az Európai Parlament volt elnökének másfél éves hazai kalandja. Ami a maga csúcsaival és mélypontjaival tényleg páratlan politikai dráma.

De Gabriel sem áll túl jól: bár Schulz támadását visszaverte, a nyilatkozata nagy felháborodást okozott. Főleg az, hogy a gyerekét belekeverte a politikába, mintegy a lánya kijelentése mögé bújva indított lealacsonyító támadást a párt akkori vezetője ellen. Gabrielnek bocsánatot is kellett kérnie az elmondottakért, és most izgulhat, hogy megtarthatja-e szeretett posztját.

Mondom, a német politikában a szavaknak még vannak következményeik.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Népművészeti nagyhatalom vagyunk – megnyílt az idei Nemzeti Szalon

A hagyomány nem egy porosodó, kőbe vésett, mozdulatlanságra ítélt valami, hanem folyamatosan változik, sőt, mi magunk is hagyományt teremtünk – erről is szól az idei, augusztus 20-ig látogatható Nemzeti Szalon a Műcsarnokban. A népművészet először mutatkozik be az intézményben, a siker borítékolható. Részletek a friss Heti Válaszban.

Óriási fordulat: Macron nyit a katolikusok felé

Az állam és egyház elválasztását államideológiaként kezelő Franciaország államfője szokatlan gesztusokat tartalmazó beszédet mondott katolikus vezetők előtt. Emmanuel Macron ezzel új fejezetet nyitna a keresztény egyházzal, és az iszlámnak is üzen. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Magyaroktól ideges a New York-i elit

Egy új médium mindig politikai káosszal köszönt be, ez köti össze korunkat a harmincéves háború korával, Daniel Kehlmann új regényének témájával. A német sztárszerző egy magyar írót tart nemzedéke legnagyobb tehetségének. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Az 1968-as esztendő – Orbán is ehhez képest határozza meg önmagát

Még huszadik századi mércével is kivételesen sűrű esztendő volt 1968. A fél évszázaddal ezelőtti történelmi sorsfordító a jelenből nézve gyökeresen eltérő értelmezéseket kap: egyeseknek Európa új tavaszát jelenti, másoknak a popkultúra kezdetét, vagy a hagyományos értékre épülő világ széthullását. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Bay Zoltán emlékkiállítás nyílt a Csopában

Bay Zoltán kutatóprofesszor kiemelkedő munkássága előtt tisztelegve, illetve a róla elnevezetett kutatóközpont megalapításának negyedévszázados fennállására tekintettel, a 2018-as évben ünnepi eseménysorozat vette kezdetét.