Megoldódott Hasfelmetsző Jack rejtélye?!

Trevor Marriott, a joviális és türelmes detektív Bedfordshire-ből tizenegy esztendőn keresztül fáradhatatlanul kutatott és nyomozott, és a napokban arra a következtetésre jutott, hogy Hasfelmetsző Jack nem létezett. Szerinte egy bizonyos Carl Feigenbaum német tengerész volt „Jack", akit gyilkosság miatt Yorkban letartóztattak és 1894-ben ki is végeztek. 

Az angol nyomozó úgy gondolja, hogy ez a Feigenbaum követte el a Hasfelmetsző Jack-féle gyilkosságokat, amelyek viszont soha nem keltették volna fel a közfigyelmet, ha egy iszákos újságíró,  Thomas Bulling 1888-ban fel nem fedezi a témát. Ő nevezte el az elkövetőt „Hasfelmetsző Jacknek".

„A legzseniálisabb sajtómunka volt ez, amely 125 éven keresztül őrizte titkát" - fogalmazott Marriott nyomozó a brit Express című lapnak. „Valójában egy sor megoldatlan gyilkosságról volt szó, de ezek megoldatlan ügyekként a feledés homályába süppedtek volna, ha nincs a szenzációra és hírnévre vágyó Bulling" - tette hozzá a nyomozó.

A sajtómunkás kitalációja valóban zseniálisnak bizonyult: több mint háromszáz könyv született a rejtélyes Hasfelmetszőről, több tucat filmben örökítették meg figuráját, és tévés műsorok garmadája foglalkozott vele. Legalább száz férfit neveztek meg mint potenciális Hasfelmetszőt. A gyanúsítottak között a legképtelenebb figurák szerepeltek: Viktória királynő unokájától, Clarence grófjától a kiváló festőn, Vincent Van Goghon át Lewis Carrollig, az „Alice Csodaországban" alkotójáig, híres és ismeretlen emberek egyaránt. Egyszer még egy Buffalo Bill-varietével brit földön turnézó sziú indiánt, Fekete Jávorszarvast is hírbe hozták a gyilkosságokkal.

Trevor Marriott

Igaz, a Hasfelmetszőről keringő sztorik jó részéről bizonyítottan kiderült, hogy nem volt igaz; például az áldozatokat nem belezték ki, belső szerveiket a halottasházban vették ki. Ezzel együtt is tartotta magát a legenda. Trevor Marriott - aki egész életében gyilkossági ügyekkel foglalkozott - átböngészte a Scotland Yard dossziéit, megvizsgált minden befagyott gyilkossági ügyet, felhasználta az időközben kialakított legmodernebb technikákat is. Nem volt könnyű dolga, már csak azért sem, mert a Scotland Yard nem bizonyult segítőkésznek, még kevésbé együttműködőnek. Marriott be is perelte a „Céget", és el is érte, hogy a Yardnak át kellett adnia neki több ezer oldalnyi feljegyzést és informátorok jelentéseit is. Így jutott arra a konklúzióra, hogy a kázust évtizedeken keresztül félremagyarázták, a publikumot pedig abszolút félrevették az irodalmi és filmes feldolgozások. „Az állítólagos Jack „csak" öt gyilkosságért felelős, de aztán a hasonló módon elkövetett bűncselekményeket is az ő nyakába varrták, akár Nagy-Britanniában, akár Amerikában vagy Németországban történtek" - állítja most a volt nyomozó, aki tizenhét olyan, megoldatlan gyilkossági ügyet talált, amelyet 1863 és 1894 között követtek el Hasfelmetsző Jack módszereivel.

A gyilkosságok között eltelt időszakok azt sugallták a nyomozónak, hogy utazó ember lehetett a tettes, s mivel az 1888. augusztus 31-e és november 9-e között elkövetett londoni gyilkosságok áldozatai prostituáltak voltak, arra a következtetésre jutott, hogy matróz lehetet az illető. Carl Feigenbaum pedig rendszeresen járt Angliában, s az a kereskedelmi hajó, amelynek az egyik matróza volt, a kelet-londoni Whitechapel közelében szokott dokkolni. Ebben a negyedben történt a Hasfelmetsző-gyilkosságok többsége. Igaz, a nyomozó szerint szinte bizonyosan nem az összes gyilkosság szárad az ő lelkén.

A legmeggyőzőbbnek Trevor Marriott azt a nyilatkozatot találta, amelyet az 1894-ben manhattani szállásadónője meggyilkolásáért a Sing Singben kivégzett Feigenbaum saját ügyvédje, William Lawton tett újságíróknak. Az ügyvéd ugyanis azt állította: védence bevallotta neki a gyilkosságokat, mondván, valamiféle betegség kényszerítette őt gyilkolásra.

Trevor Marriott egyébként ezekben a napokban az Egyesült Királyságot járja. Turnézik.  „Hasfelmetsző Jack, egy XXI. századi nyomozás" címmel tart előadássorozatot.