Miről fog szólni 2016?

/ 2016.01.05., kedd 19:29 /
Miről fog szólni 2016?

Ezek lesznek az év nagy ügyei. És persze a garantáltan bekövetkező meglepetések.

Év elején a lapoknak szokása, hogy megjósolják a kezdődő esztendő várható nagy konfliktusait, eseményeit, legizgalmasabb kérdéseit. Ezek a cikkek azért születnek, hogy a szerzőjüknek legyen miért szégyellnie magát decemberben – az élet ugyanis mindig rácáfol a jóslatokra, és produkál valamit, amit szinte lehetetlen volt előre látni. És utólag persze az is látszani szokott, hogy a meglepetés nem is kellett volna, hogy meglepetés legyen, mert annyi minden mutatott felé, és mégis csak kevesen vettek észre.

Tavaly ilyenkor például nem sokan lehettek, akik előre látták, hogy az év mind a világpolitikában, mind a magyar belpolitikában a menekültválságról fog szólni, és Magyarországon szabályosan átvonul a történelem áradata, az Európai Unió megrendül, Merkel asszony 900 ezer muszlim befogadójaként írja be magát Németország történelmébe, drótkerítés emelkedik a déli országhatáron, Orbán Viktor kormányának pedig szilárdabb lesz a pozíciója, mint újraválasztása után. Tényleg nem sokan mondhatják el magukról, hogy mindezt előre látták.

Mégis megpróbálunk megfogalmazni néhány előrejelzést, annak alapján, amit a jövőről most sejteni lehet.

1. Az amerikai elnökválasztás lesz az év nagy sztorija

Az amerikai elnökválasztás akkora politikai showműsor, hogy amikor a nagy előválasztási hajcihő igazán beindul, uralni szokta az egész médiateret. Ez bizonyára idén is így lesz. A folyamat kulcsdátumai: február 1 – az első előválasztás Iowában (mindkét pártnak); március 1 – a szuperkedd, amikor egyszerre tizenkét államban tartanak a pártok előválasztást; július – mindkét párt kiválasztja a végleges jelölteket a nemzeti konvenciókon; szeptember 26 – október 19 – az elnökjelöltek három tévévitán csapnak össze; november 8 – a választás napja; december 19 – az elektorok megválasztják az Egyesült Államok 45. elnökét; 2017. január 20 – az új elnök hivatalos beiktatása.

Obama elnöksége tehát nagyjából egy év múlva, jövő januárban ér véget, de az utolsó évben az elnök már „béna kacsának” számít, és mindenki a választási folyamatra koncentrál. Most persze meg kellene tippelni, hogy ki lesz az utód, de ezen a ponton ezt még tényleg nem lehet tudni.

Fotó: MTI/AP/Francois Mori

A demokratáknál Hillary Clinton jelöltsége szinte biztosra vehető, a republikánusoknál viszont még semmi nem dőlt el. A népszerűségi listákat magasan vezeti a populista milliárdos, Donald Trump, akinek a jelöltté válását még fél éve is teljes képtelenségnek minősítette minden kommentátor. A közhelyes forgatókönyv az lenne, ha Trump népszerűsége összeomlana, és a republikánusok kikötnének egy hagyományos, középutas, vállalható jelölt, mondjuk Marco Rubio vagy Ted Cruz mellett. Csakhogy a republikánus tábor hangulata idén dühös és kiszámíthatatlan. Simán lehet, hogy a szavazók rácáfolnak minden várakozásra, és meglépik Trumpot.

A másik közkeletű bölcsesség szerint Hillary és Trump meccsében csak Hillary győzhet. Hillary általában is esélyesebbnek tartott bármelyik republikánus jelöltnél, habár egy középutas republikánus esetén sokkal szorosabb meccset várnak. A legvalószínűbb tehát, hogy jövőre a Clintonok visszaköltöznek a Fehér Házba, 15 év távollét után. Másrészt viszont mindenki emlékszik még 2008-ra, amikor szintén Hillary látszott a választási folyamat elején a fő esélyesnek, mégis elvesztette a demokrata jelöltségért folytatott harcot. Hillary-val szemben a szavazók nagyon jelentős részének évtizedekre visszanyúló, nagyon mély, zsigeri fenntartásai vannak, és a mérések alapvető bizalmi problémákat mutatnak. Egy jó ellenjelölt – legyen az mainstream republikánus, vagy akár Trump – okozhat meglepetéseket.

2. Újra lesz magyar belpolitika

Ezt nem kell sokat magyarázni: 2015-ben a magyar belpolitika szinte megszűnt a menekültkrízis árnyékában. A válság azonban magyar szempontból megoldódni látszik – ami persze nem biztos, hogy végleg így marad –, és ez törvényszerűen maga után vonja, hogy mindenki újra elkezd figyelni a hazai ügyekre. Hogy ez jó lesz a kormánynak, vagy rossz, az év egyik legnagyobb kérdése.

Mik lesznek a vezető témák? Az egészségügy helyzete? A kormánypárti táboron belüli kamarillaharcok és leszámolások? Az otthonteremtési program vagy a közszférában beharangozott leépítések? Bármi lehet, mert a kormányfő a legváratlanabb fordulatokra képes, ha új problémákat, lehetőségeket, személyi konstellációkat érzékel. Orbánék mindenesetre 2015-ben megerősödve, a jobboldali táboron belül a korábban megcsappant bizalmi tartalékokat újra feltöltve vágnak neki a 2016-os évnek.

 3. Az unió tovább bukdácsol

Az Európai Unió nagyon súlyos válságba jutott. És nemcsak a menekültválság miatt, az legfeljebb kihozta a régóta lappangó mélyebb bajokat. Az európai projekt mindenekelőtt a lelki, érzelmi alapjait veszítette el, és minden más csak ebből fakad. A görög krízis kezelése – már ha azt annak lehet nevezni – világossá tette az országok közötti szolidaritás teljes hiányát, a menekültválság pedig kihozta a nyugat-európai és a kelet-európai országok értékrendje és társadalmi valósága között feszülő ellentéteket. A senki által nem választott és senki által nem szeretett brüsszeli hivatalnokelitről az európai polgárok elenyésző hányada feltételezi, hogy képes valós problémákat hatékonyan kezelni. Merkel bebizonyította, hogy Németország képes rákényszeríteni akaratát a többi európai államra az igazán fontos kérdésekben, de ez jól-rosszul leplezett berzenkedést vált ki a nagyobb országok politikai elitjéből.

David Cameron brit miniszterelnök szerény reformjavaslatainak merev és azonnali elutasítása megmutatta, hogy az unió gyakorlatilag megreformálhatatlan a szelíd belső nyomásgyakorlás eszközeivel. Tegnap Dánia úgy állította vissza a határellenőrzést Svédország és Németország felé, hogy senkinek szeme se rebbent – pedig a határok nélküli schengeni unió az EU legnagyobb vívmánya volt.

Fotó: AFP/Europress

Az EU eddig minden kritikus helyzetet kivárással, végeérhetetlen tanácskozásokkal és átláthatatlan kompromisszumokkal oldott meg. Brüsszel maga a status quo – mindig arra törekszik, hogy lényeges dolgokon ne kelljen változtatni. Kérdés, hogy a mostani válságot ki lehet-e az előzőkhöz hasonlóan bekkelni. Igazi pofont jelentene Nagy-Britannia távozása, ahol a tagságról szóló referendumon – ennek dátuma egyelőre még nem ismert – nagyon szoros eredmény várható. Kérdés, hogy a menekültáradat idén milyen mértékű lesz, és mennyire tudják mederben tartani. Az unió egy árnyalattal felkészültebb, mint tavaly volt, Törökországot is megpróbálta lekenyerezni, hogy fogja meg a tömeget, de elszántságnak, politikai bátorságnak, külpolitikai realizmusnak továbbra is híján van. A tavalyihoz hasonló tömeg beáramlása mindenesetre tarthatatlanná tenné Merkel és Juncker helyzetét, és mindkettejük bukását okozhatja. Amennyiben az áradatból lassú, de folyamatos csörgedezés lesz, akkor a probléma nem éri majd el a közvélemény ingerküszöbét.

4. Háború lesz a Közel-Keleten

Bátran lehet rá fogadni, hogy idén is rengeteg vér fog folyni a Közel-Keleten, valamint Afrikában, és ennek hatására minden ok meglesz, hogy újabb tömegek keljenek útra az összedőlt országokból a gazdag és békés Nyugat-Európa felé. A szír polgárháború változatlan erővel tombol, és egyáltalán nem biztos, hogy idén véget ér. Aszad elnök helyzete az orosz beavatkozásnak köszönhetően valamivel erősebb, a felkelőké valamivel gyengébb, mint tavaly ilyenkor, de még mindig nem dőlt el, hogy erőszakkal békét lehet-e teremteni a tönkretett országban. Konferenciákkal szinte biztos, hogy nem lehet.

Líbia időzített bomba Európa határán, Jemenben polgárháború van, Törökország válság felé sodródik, Tunézia és Libanon már válságban is van, Irán és Szaúd-Arábia konfliktusa élesebb, mint valaha, és a szilárdnak hitt diktatúrák (Egyiptom, Algéria, Jordánia, Marokkó) bármikor okozhatnak kellemetlen meglepetéseket. Az iszlám véres határai mentén - ahogy Samuel Huntington találóan fogalmazott - mindenhol újabb konfliktusok lesznek Fekete-Afrikától Közép-Ázsiáig.

5. Terror és civilizációs konfliktusok is lesznek

Hogy jövő ilyenkor lesz-e még kalifátus, vagy már annyian – és egészen különböző érdekvilágú felek – gyűlölik, hogy sikerül a szörnyállamot eltakarítani, azt nehéz lenne megjósolni, de ha Iszlám Állam nem is lesz, az iszlamista terror nem fog eltűnni, mert az ideológiai, vallási, társadalmi gyökerei annál sokkal mélyebbek.

Idén többször kiderült, de korábban is tudni lehetett, hogy a nyugati világ békés nagyvárosaiban nagyon könnyű tömeggyilkosságot rendezni. Nem kell hozzá eltérített repülő, vagy bomba, csak pár mindenre elszánt ember és egy-két géppisztoly. A terrorszervezetek 2016-ban is megpróbálnak majd „nagyot dobni”, és nem biztos, hogy a titkosszolgálatok mindig, minden kísérletet meg tudnak majd akadályozni. A terrorizmussal a nyugati világnak valamilyen mértékig együtt kell élnie. Ahogy az ahhoz hasonló civilizációs konfliktusokkal is, mint az idei kölni szilveszterezés.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Bosszú az online bulvár ellen

A digitális kor első nagy leszámolása az online bulvárral szenvedélyes indulatokat váltott ki Amerikában. Az ügy szálai Magyarországig vezetnek.

Mint a Kossuth téri számháború 2002-ben – A Milla-tüntetéseket is újrajátsszák Varsóban

Hányan is voltak a varsói ellenzéki tüntetésen a hónap elején? A rendőrség szerint alig több mint 30 ezren, Hanna Gronkiewicz-Waltz, varsói főpolgármester szerint – aki a most ellenzéki Polgári Platform (PO) vezetőségi tagja – „negyedmillióan voltunk”. Ahogy lenni szokott, ez a feltupírozott adat ment ki a nemzetközi közvélemény számára, ezt kürtölték szét a külföldi újságírók. Pedig a Piłsudski téren legfeljebb 120 ezer ember fér el. A valóságban 70-90 ezer tüntető lehetett ott.

Milyen lesz az első világháborús emlékmű?

Megvan az első világháborús emlékműre kiírt ötletpályázat eredménye, de a zsűritagok véleménye megoszlik abban, hogy megszületett-e az a terv, amelynek alapján érdemes volna megvalósítani az alkotást. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Konzervatív figyelmeztetés: saját ideológiája veszélyezteti a Fideszt

A posztkommunista elit ledarálásának csak akkor volt értelme, ha a helyükbe lépő újakat a teljesítményük, nem pedig a politika jelöli ki – mondja Mike Károly. A közgazdász szerint tévedés, hogy minél több gazdag embertől lesz virágzó az ország, vagyis hiába hizlalunk állami segédlettel nemzeti nagytőkéseket. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Beleőrülni a Gucci táskába

Huszonöt éve jelent meg Bret Easton Ellis Amerikai psycho című kultregénye. Az akkoriban botrányos mű mára bevonult az irodalomtörténetbe, a főszereplő pedig a yuppie-nemzedék emblematikus figurájává vált. Nagyinterjú az amerikai íróval a friss Heti Válaszban.

Apádat és anyádat tartsd el! – a gyereknek kell fizetnie az idősotthont

Ha az idős szülők ellátásában magukra maradnak a családok, fair dolog-e bíróságon behajtani rajtuk a kényszerből választott idősotthoni ellátás költségét? Egy parlament előtt lévő törvényjavaslat elfogadása esetén tömegével indulhatnak ilyen perek. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.