Nagy-Albánia titkos terve

/ 2017.05.17., szerda 15:21 /

Soros György Macedóniában tartja az Orbán-kabinet megbuktatására szőtt terveinek főpróbáját – cikkezik a hazai kormánysajtó. A Heti Válasz ennek járt utána, és Nagy-Albánia tervébe ütközött.

A szkopjei parlament viharos körülmények között megválasztott, albán származású új házelnöke provokációval kezdte munkáját. A nemrég hivatalba lépett Talat Xhaferi íróasztalára ugyanis az uniós és a macedón zászló mellé a vörös alapon kétfejű fekete sast ábrázoló albán lobogót is kitette. Ez a balkáni politikai kódrendszer szerint kiállás Nagy-Albánia megvalósítása mellett. Az albánok ugyanis hat országban őslakosok, így az új államalakulat Albánia, Koszovó, Nyugat-Macedónia, Kelet-Montenegró, Görögország nyugati határsávja és Dél-Szerbia összeolvadásával jönne létre.

A nagy átverés

A Balkánon élő albánok meglátták a lehetőséget Soros György milliárdos, az Európai Unió és az Egyesült Államok közös szándékában, hogy a decemberi választásokon a mandátumok többségét az albán pártokkal együtt megszerző szocialistákat hatalomra segítsék. Az albánok szempontjából ez azzal járhatna, hogy a többségi lakosság ellenállása miatt zűrzavar alakulna ki Macedóniában, amelyet így ketté lehetne szakítani. Miközben a külső beavatkozási kísérletek „csak” kormányváltást akarnak elérni, az albánok a határok átrajzolásával az egész Nyugat-Balkánt át kívánják rendezni, hogy a hat országban élő, 70 százalékban muszlim nemzettársakat egy államba tömörítsék.

Az EU, Soros György – akinek civil szervezeteit a macedón tüntetők azzal vádolják, hogy a jobboldali kormány megbuktatásán dolgoznak – és a washingtoni kormány is abban érdekelt, hogy a konzervatív kabinetet baloldali, etnikailag vegyes adminisztrációval váltsa fel. Soros ugyanis ellenzi, hogy a még most is hatalmon levő jobboldali kormány lezárta Macedónia görögországi határát a migránsáradat előtt. Brüsszel teljessé akarja tenni befolyását az országban, hogy az kövesse az EU viselkedését a migránsügyben. Washingtont pedig az érdekli, hogy egy leendő balliberális macedón kormány akadályozza meg az orosz medvét a Nyugat felé nyomulásban.

A társnemzet

Xhaferi az albán zászló kihelyezésével jobban nem is tudta volna felbőszíteni Macedónia szláv többségű népességét, amely már január óta tüntet az albán kisebbség szerinte túlzott követelései ellen. A demonstrálók attól tartanak, hogy az albánok a kormánytagság révén megszerzendő többletjogokat nem a macedón belpolitika stabilitásának érdekében, hanem az ország szétszakítására használnák fel. A feltételezés nem alaptalan, mert 2000-ben – alig néhány hónappal az után, hogy lezárult a koszovói albánok háborúja a szerbekkel – az albánok Macedóniában fegyverrel kívánták kikényszeríteni a nemzeti önrendelkezést.

Az új házelnök éppen ezért az albán nemzeti zászló „felmutatásával” a tűzzel játszott, mert a hivatalába való beköltözése előtti napon a szkopjei parlamentet csatatérré változtatták a Xhaferi megválasztását ellenző macedón tüntetők. Az ostromlók a magyar kormánysajtó állításával szemben nem Soros „verőlegényei”, hanem éppen a jobboldali ügyvezető kormány hívei voltak. Betörtek a törvényhozás épületébe, összeverték a baloldali és albán képviselőket, Zoran Zaev, a szocialisták vezére pedig véres fejjel menekült. A tömeg azt kifogásolta, hogy a képviselők többsége Xhaferit a napirendtől való eltérés révén szabálytalanul juttatta a házelnöki székbe, és ez a lépés utat nyithat az albán kisebbség követeléseinek megvalósítása felé, aminek következtében az ország ketté is szakadhat. A Macedónia népességének negyedét kitevő albán népcsoport – a határon túli magyarsággal való párhuzam alapján nagyon is érthetően – azt akarja elérni, hogy anyanyelve ne csak a kisebbség lakta területeken, hanem az egész országban legyen hivatalos. Emellett úgy változtassák meg Macedónia alkotmányát, címerét és zászlaját, hogy mindenhol utalás legyen az albánok jelenlétére, ezenkívül a kisebbség tagjait számarányuknak megfelelően foglalkoztassák az állami intézményekben.

Vagyis az albánok társnemzeti státuszt szeretnének, a macedónok viszont attól félnek, hogy az egy tömbben élő kisebbségnek ez volna az első lépése az ország nyugati felének elszakítása felé – ahogy 2000-ben is ezt tűzték ki célul –, majd létrehoznák Nagy-Albániát.

A belpolitikai válságot közvetlenül az robbantotta ki, hogy a tavaly decemberi előre hozott parlamenti választásokat az addig kormányzó jobbközép, Moszkvával rokonszenvező Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja (VMRO-DPMNE) megnyerte ugyan, de a kormányalakításhoz már nem szerzett elég mandátumot. A mérleg nyelvét a négy albán párt törvényhozói alkotják. Miután a VMRO-DPMNE visszautasította az albán pártok követeléseit, a többségében a muszlim kisebbséget képviselő alakzatok a szocialistákhoz fordultak, akik kaptak az alkalmon, és koalíciós megállapodást kötöttek az albánokkal.

Az egyezséget azonban nem Szkopjéban, hanem az albán fővárosban hozták tető alá januárban. A Tirana-platform néven elhíresült dokumentumban a macedón baloldal elfogadta az albán pártok követeléseit, így meglett a parlamenti többség, de kormányt mégsem alakíthattak, mert Gjorge Ivanov államfő az ország egysége megőrzésének érdekére hivatkozva lapzártánkig nem adott a baloldalnak kormányalakítási megbízást.

A koalíciós szerződés megkötését segítette a Brüsszel és Soros György iránt elkötelezett szocialista albániai kormány közreműködése, személy szerint Edi Rama miniszterelnök közvetítő szerepe. Rama 2013-ban került hatalomra, miután a regnáló jobboldali kormányt választási csalással vádoló hívei szinte polgárháborús helyzetet teremtettek. Az eset kapcsán Soros György még 2011-ben levélben kérte Hillary Clinton akkori amerikai külügyminisztert: hasson oda, hogy nevezzenek ki egy európai hivatalnokot közvetítőnek a két fél között. Lássunk csodát: az EU Soros egyik jelöltjét küldte Tiranába.

Az Obama-kormány 2009-es hatalomra kerülése óta a milliárdos az amerikai külügyminisztérium meghosszabbított kezeként működött a Balkánon. A Media Research Center konzervatív amerikai kutatóintézet szerint Obama, Clinton és Soros liberális alapon álló „demokráciaexportot” hajtott végre Albániában. A cél az volt, hogy megbuktassák a jobboldali kormányt, helyére balliberális adminisztráció kerüljön, és ez a terv sikerült is.

A The American Spectator konzervatív folyóirat szerint Amerika, noha ma már republikánus lakója van a Fehér Háznak, Macedóniában most is segíti a jobboldali kormány elleni politikai játszmát, főleg azért, mert a demokrata külügyi adminisztráció nagy része még a helyén van. A jobboldal ugyanakkor máig úgy van hatalmon, hogy nem kapott a kormányzáshoz elegendő számú mandátumot a választóktól. A folyóirat szerint az Egyesült Államok szkopjei nagykövete, Jess Bailly is részt vett januárban Tiranában a macedóniai albán pártok tanácskozásán, amelyen létrehozták a Tirana-platformot. A diplomatának az volt a feladata, hogy segítse a macedón ellenzék összekovácsolását.

Feladat teljesítve?

Az albánok a macedón ügyekbe beavatkozó feleket az orruknál fogva vezetik: elhitetik, hogy ők sem akarnak mást, mint hogy Szkopjéban demokratikusan megválasztott kormány alakuljon. Nagy-Albániáról a nyugati diplomatákkal való tárgyaláson szó sem esik. Ivan Stoilkovic macedón parlamenti képviselő szerint az ország nyugati „barátai” egyszerű kormányváltással befejezettnek tekintenék munkájukat, s nem számolnak az albánok nemzetegyesítő terveivel.

Nagy-Albánia területe körülbelül két és félszer akkora lenne, mint a jelenlegi Albánia, 80 ezer négyzetkilométert és ötmillió embert foglalna magában. Nagy-Albánia megalakításának útját az International Policy Digest amerikai stratégiai elemző portál vázolja fel. A tengerentúlról úgy látják, hogy első lépésben Albánia egyesülne Koszovóval, majd összeolvadna Macedónia nyugati területeivel. Hashim Thaçi koszovói elnök ki is mondta: nem lehet kizárni az Albánia és Koszovó közti unió lehetőségét, ha a Nyugat-Balkán uniós csatlakozási esélye - ez a cél eddig visszafogta a Nagy-Albánia eszméjének terjedését - elhalványulna.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.