Nancy Reagan nélkül a hidegháború is máshogy alakult volna

/ 2016.03.07., hétfő 15:41 /
Nancy Reagan nélkül a hidegháború is máshogy alakult volna

94 éves korában, Los Angelesben elhunyt Nancy Reagan, az Egyesült Államok volt First Ladyje, Ronald Reagan elnök felesége, nagy szerelme, társa, védelmezője és befolyásos politikai tanácsadója. „Nancy nélkül Ronald Reagan nem lett volna elnök” – állítja egy közeli barát.

Halálával a hidegháború megnyerésének, a kommunizmus lebontásának egyik utolsó amerikai tanúja is távozott. Az elkötelezett kommunistaellenes Ronald Reagan a „csillagháborúval” olyan katonai versenyre kényszerítette a Szovjetuniót, amelybe Moszkva gazdaságilag belebukott. De amikor a változás hírnöke, Mihail Gorbacsov feltűnt Moszkvában, Nancy Reagan erősködött: ezzel az emberrel tárgyalni kell. A Reagan házaspár Santa Barbara-i farmjára is meghívta Gorbacsovot, hogy meghittebb környezetben beszélgessenek. Az eredmény immár történelem, Ronald Reagan egyetlen fegyver eldördülése nélkül megnyerte a hidegháborút. Felesége hatására a fegyverek helyett a diplomáciát részesítette előnyben.

Nancy Reagan volt az is, aki megmentette férje elnökségét, amikor rávette, hogy az Irán–kontrák botrány után álljon ki, és kérjen bocsánatot az amerikai néptől. (Az Egyesült Államok titokban fegyvereket adott el az embargó alatt álló Iránnak, és a befolyt pénzből a nicaraguai ellenzéket, a kontrákat támogatta a gerillaharcban.)

A mindig kedves és udvarias Reagan helyett felesége vállalta azt a nehéz szerepet, hogy a nemkívánt munkatársaktól megszabadítsa férjét. Szenvedélyesen védte az elnököt mindentől és mindenkitől. 1981-ben mégis azt a hírt kapta, hogy férjére rálőttek, és életveszélyes állapotban szállították korházba. Nancy egy percre sem hagyta magára.

First Ladyként segítette a fizikailag és mentálisan visszamaradott gyermekeket, harcolt a fiatalok alkohol- és drogfogyasztása ellen a „Just Say No” programmal. Olyan hírességeket is meg tudott nyerni az ügynek, mint a ’80-as évek szupersztárja, Michael Jackson.

A későbbi elnökfeleség Anne Frances Robbins néven, New Yorkban született, 1921-ben. Édesanyja színésznő, édesapja autókereskedő volt. Szülei nagyon korán elváltak. A Nancy Davis nevet akkor vette fel, amikor idegsebész mostohaapja 1935-ben örökbe fogadta. Színészetet tanult a neves massachusettsi Smith College-ban. Fellépett színházban, és több filmben is szerepelt. 1951-ben ismerte meg jövendő férjét, Ronald Reagan színészt. 1952-ben tartották esküvőjüket, házasságkötésüket Nancy újjászületésnek nevezte.

Fotó: AFP/Pool/Ralph Alswang

Egyes történészek szerint a korábban liberális színész és szakszervezeti vezető, Ronald Reagan részben felesége és apósa hatására fordult a konzervatív Republikánus Párt felé. Hollywood helyett pedig a politikát választotta. Nancy felhagyott a színészettel, de nem bánta, hiszen legnagyobb vágya az volt, hogy sikeres, boldog házasságban éljen. Az álom teljesült. 1967-től 1975-ig férje Kalifornia állam kormányzója, 1981-től ’89-ig pedig az Egyesült Államok elnöke volt. A Fehér Házban nem volt Nancy és Ronald Reaganéhez hasonló nagy szerelem. Az elnök imádta a feleségét, és büszke volt rá. Nancy mindent megkapott a férjétől, amit „egy férfitől egy nő megkaphat, sőt még annál is többet” – írta memoárjában.

Nancy azonban azt is elismerte, hogy ebben a földöntúli boldogságban nem jutott elég figyelem gyermekeikre, aki lázadtak és eltávolodtak szüleiktől. Lányuk a Patti Reagan nevet felcserélte Patti Davisre, és a nukleáris fegyverkezés elleni harc egyik szószólója lett. Fiúk, Ron liberális kommentátor, aki ateistának vallja magát. A családot az apa betegsége hozta ismét össze.

A már visszavonult elnök 1994-ben jelentette be, hogy Alzheimer-kórban szenved. Felesége vezetésével a család mindent megtett, hogy védjék, őrizzek, ápolják, egészen 2004-ban bekövetkezett haláláig. A bulvársajtó diktatúrájában nem volt könnyű meggátolni, hogy se hírek, se fotók ne szivárogjanak ki a leépülő elnökről. Felesége az Alzheimer-kutatás egyik élharcosa lett.

Nancy Reagant imádott Ronnie-ja mellé temetik a kaliforniai Reagan Könyvtár és Múzeumban.

A Republikánus Párt vezetői és elnökjelöltjei már versenyzenek, hogy legnagyobb ikonjuk özvegyének búcsúztatásán részt vegyenek. De nem tudni, kit hívnak meg abból a pártból, amelynek néhány prominens tagja messze elrugaszkodott a reagani konzervativizmustól. Optimizmus helyett félelmet keltenek, összefogás helyett megosztást hirdetnek, méltóság helyett a közönségességet testesítik meg, a „nagy kommunikátor” felemelő szavai helyett trágárkodnak.

Rosta

Élő Anita

Találkozunk 2016-ban!

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ellenzéki tüntetéssorozat: gyászmunkának biztosan jó

A választási vereség után szinte minden ellenzéki párt válságba került, az LMP-ben tettlegességbe torkollottak az indulatok. A múlt szombaton elkezdett ellenzéki demonstrációk gyászmunkának biztosan jók – de lesz-e belőlük kibontakozás? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.