Pandák és illuzionisták

/ 2011.02.28., hétfő 16:08 /

A Kínai Központi Televízió négyórás holdújévi gálája az ország legnépszerűbb tévéműsora, s a dolog természete - mármint Kína népessége - miatt az egész világon alig van ennél nézettebb program.

Hogy melyik táncos, komikus, énekes vagy egyéb szórakoztatóipari alkalmazott léphet fel a show-ban, és milyen számmal, abba a politika is beleszól. Mert nyilván nem mindegy, hogy mit néz az a 700 millió ember, aki minden évben elmondja, hogy "a tavalyi műsor jobb volt", de azért csak a tévé előtt fogyasztja el az ünnepi vacsorát. (Így került az idei gálaműsorba egy kínaiul éneklő magyar fiatalember is, aki a kínai kultúra külföldi vonzerejét volt hivatva illusztrálni.)

A gálán jó néhány éve tajvani sztárok is fellépnek: legutóbb ott volt például Csou Csie-Iun (Jay Chou), az egész Kelet-Ázsiában félistennek számító zenész-énekes-színész-rendező-producer, illetve egy tajvani illuzionista, aki egy tükrön hatolt át, szerencsére sértetlenül. A közönség hálás volt, az üzenet pedig egyértelmű: akárhogy van is, azért mi mégiscsak mindannyian kínaiak vagyunk, közösen ünneplünk, közösen szórakozunk. De van egy másik üzenete is a "szakadár tartomány" fellépőinek: jó dolog a demokratikus Tajvanon élni, de azért a másfél milliárdos kínai piac csak megér egy misét. Vagy egy nyilatkozatot a nemzeti összetartozásról.

Mindez jól jellemzi a szárazföldi Kína és Tajvan kapcsolatait. A tajvaniak már az 1980-as években rájöttek, hogy jobban járnak, ha high-tech termékei ket Kínában szereltetik össze, s közben a világ legnépesebb piacát is meghódítják. Különösen, hogy nyelvi-kulturális akadályokkal sem kell számolniuk, sőt egy-két rokon is mindig akad a szárazföldön. Így a két terület gazdasága már a politikai ellenségeskedéssel terhelt időszakban elkezdett összenőni, s a tajvani áru- és tőkekivitel legfontosabb célpontja Kína lett, hiába próbálta ezt a tajpeji kormány megakadályozni. A biznisz az biznisz Kelet-Ázsiában is - sőt ott igazán az. Néhány éve pedig Peking is rájött, hogy harcias nyilatkozatokkal és hadgyakorlatokkal nem fogja megnyerni a 23 millió tajvanit az országegyesítés nagy ügyéhez.

Így aztán idővel mindkét oldalról megindult a politikai közeledés is. Peking bevetette hírhedt fegyverét, a pandadiplomáciát: már 2005-ben felajánlott két óriáspandát Tajvannak, de ezt az akkori - Kínával szemben ellenséges - tajpeji kormány visszautasította. A fordulat a tajvani-kínai kapcsolatokban 2008-ban következett be, amikor a tajvaniak a Kínával jó kapcsolatokra törekvő Ma Jing-csiut választották elnöknek. Az új elnök csaknem hat évtized után engedélyezte a közvetlen postai, légi, hajózási kapcsolatokat Kínával, és tárgyalásokat kezdett Pekinggel. Na meg elfogadta a pandákat. 2010 nyarán megtörtént, ami korábban elképzelhetetlen lett volna: Kína és Tajvan részleges szabadkereskedelmi megállapodást kötött, és megkönnyítették a kölcsönös befektetéseket. Az egyezmény üzleti szempontból Tajvannak kedvezőbb, politikailag viszont Peking a nyertes. Ahogy Ven Csia-pao kínai miniszterelnök fogalmazott: "Lemondhatunk a profitról, mert tajvani honfitársaink a testvéreink."

A hirtelen jött barátkozást nem könnyű letuszkolni sok tajvani torkán. Ma Jing-csiu elnök igyekszik úgy beállítani mindezt, hogy közelgő újraegyesítésről szó sincs, neki csupán a tajvani gazdaság további felvirágoztatása jár a fejében, miközben a pekingi elvtársak hátát lapogatja. Vannak azonban, akik nem hisznek neki. Az ellenzék a kereskedelmi szerződés aláírásakor tüntetéseket szervezett, a parlamenti ratifikálásról szóló szavazást bojkottálta, s képviselői - tajvani szokás szerint - látványos verekedésbe keveredtek a kormánypártiakkal. Az indulatok azóta sem csitultak, úgyhogy a 2012-es elnökválasztási kampányban további hisztérikus jelenetek várhatók.

Azt pedig, hogy a tajvani választók a Kína melletti további közeledés mellett döntenek, vagy a függetlenségpárti ellenzéket juttatják hatalomra, az egész térség sorsára kihat. Mindenesetre a tajvani sztárok és befektetők addig is jó néhányszor körbeturnézzák a szárazföldet, és a tajpeji állatkert pandái is jól érzik magukat. Utóbbiakat talán az sem zavarja, hogy az ellenzék bojkottálja őket: szerintük igaz tajvani hazafi nem tekint meg kommunista propagandamackókat. Végül is, az ilyenek miatt szép a demokrácia.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.