Rég nem látott felfordulás Belaruszban

/ 2017.03.17., péntek 18:30 /
Rég nem látott felfordulás Belaruszban

Az elnök saját ellenzéke, Moszkva és egy elbénázott törvény között őrlődik, és már a párbeszéd jeleit is mutatja. A Válasz.hu-nak egy vezető belarusz ellenzéki magyarázta el, mi volna az üdvözítő.

A következő Ukrajna? Európa utolsó diktátora a Nyugat felé kacsingat? Az elmúlt néhány évben ezeket a szalagcímeket lehetett olvasni Belarusszal kapcsolatban. A két kérdésre nem adható egyértelmű válasz, de az egész biztos, hogy az elmúlt bő két évtized status quója repedezni látszik.

Pedig Aljakszandr Lukasenka minden megtesz, hogy a gondokat elsikálja. 2015 áprilisában például kitalálta, hogy jól megbünteti azokat, akik az évnek több mint a felében – azaz legalább 183 napot – nem dolgoznak, és még szociális parazitáknak is nevezte őket. Nyilván azt gondolhatta, igazságos és erős vezetőnek fogják hinni, és lám, fél évvel később – 83,5 százalékkal – ötödszörre is elnökké választották.

Változatlan díszlet a minszki parlament előtt

Változatlan díszlet a minszki parlament előtt

Fotó: Vörös Szabolcs

A „parazitatörvény” viszont közben hatni kezdett. 2016 végén 470 ezer ember kapott figyelmeztetést az adóhatóságtól, hogy tartozása van. Nem is kevés: 250 dollárnak megfelelő belarusz rubel, úgy, hogy az ENSZ adatai szerint a helyi átlagjövedelem havi 422 dollárt tesz ki. Emberek ezrei vonultak az utcára február közepén, nemcsak Minszkben, hanem vidéken is, Lukasenka pedig március elején visszavonulót fújt: a demonstrációk láttán azt mondta, egy évvel elhalasztja a törvény végrehajtását. Az utcának azonban ez nem volt elég: az alkotmány napján, március 15-én csak Minszkben több mint 2000-en tüntettek. Bejelentetten, engedélyezetten és békésen, ennek ellenére a karhatalom lecsapott. Így:

Mi ment félre?

Lukasenka nincs irigylésre méltó helyzetben. 1994 óta halogatja szovjet mintára működő gazdaságának – kolhozok, állami nagyvállalatok – reformját, az életszínvonal a jobb években is csak stagnál, a Vlagyimir Putyin-féle Eurázsiai Gazdasági Unió alapító tagjaként pedig Belaruszra mandinerből hatottak a nyugati szankciók. Ha például ránézünk az orosz és a belarusz rubelnek az elmúlt két évben a dollárral szemben mutatott ingadozására, látható, szinte kéz a kézben jártak:

Hogy a begyűrűző és elhúzódó válságban levegőhöz jusson, a 2015-ös elnökválasztás előtt elengedte azokat a politikai foglyokat, akiket még a 2010-es elnökválasztás utáni könyörtelen tömegoszlatások után bebörtönöztek. Cserébe az EU részlegesen feloldotta a Belarusz elleni – jobbára egyes személyeket célzó – szankcióit, igaz, a többit március elején újabb egy évvel meghosszabbította. Ettől még Minszkben egyre több a nyugati vendég – nem csak az unióból, hanem például az IMF-től is –, a szerdai tüntetésekkel párhuzamosan például a belga külügyminiszter, Didier Reynders járt az államelnöknél.

Szűk a mezsgye

Sok mozgástere Minszknek ugyanakkor nincs, hiszen ezer szállal Moszkvához kötődik, a Gazpromtól például kedvezményes áron kap gázt és olajat. Alighanem, ha az oroszok, a kelleténél szívélyesebb brüsszeli keringőket látva, „újragondolnák” az árakat, nem 2000 ember lenne a főváros utcáin. Úgyhogy Lukasenkának tényleg vigyáznia kell mit lép, a mezsgye viszont egyre keskenyebb: keletről Moszkva, „alulról” pedig az utca szorítja a falhoz.

Életképes politikai ellenzéktől ugyanakkor még mindig nem kell tartania, hiszen a jobbára marginális mozgalmak sokszor nagyobb vitában állnak egymással, mint a hatalommal. Ettől azonban még érdekes lehet, mit gondolnak, úgyhogy megkerestem a 2015-ös elnökválasztáson második helyen – 4,4 százalékkal – végző Tacjana Karatkevicset, mondja el, ő és mozgalma, a Mondj Igazat! hogyan látja a kialakult helyzetet. Karatkeviccsel 2016 szeptemberében ismerkedtem meg Minszkben, úgyhogy első szóra válaszolt.

Lukasenka elhalasztotta a parazitatörvény végrehajtását, de az emberek mégis az utcán vannak. Miért?

A hatóságok tettek engedményeket, és bár beismerték a törvény hibáit, csak felfüggesztették a végrehajtását. Vagyis ha minden így marad, egy év múlva ugyanúgy hatályos lesz megint. Az emberek viszont úgy döntöttek, hallatják a hangjukat. És erre az évek során egyre több okuk van: gyengül az életszínvonal, nincs munka, emelkednek az árak, a hatalom pedig felelőtlen. A leglényegesebb ok a kilátástalanság, amiért már készek utcára is menni.

Mi a véleményük a törvényről? Voltak tüntetni?

A Mondj Igazat! 2015 óra ellenzi, a törvény visszavonása az elnöki programomban is szerepelt. Bátorítottuk az embereket, hogy békésen álljanak ellen: ne fizessék be az adót, és minden lehetséges fórumon – helyi tanácsok, munkaügyi minisztérium, elnöki hivatal – tiltakozzanak a dekrétum ellen. Vagy egy tucat rendezvényünk volt a témában, szerdán pedig részt vettünk a „nem-paraziták menetében”, amit a hatóságok szétvertek.

Van megoldásuk?

Társadalmi párbeszéd minden szinten, leginkább a gazdasági és szociális reformokról: nyugdíjreform, vállalkozásliberalizáció, oktatás. És persze nem ártana, ha a hatalom ellen békésen tüntetőknek inkább a biztonságát garantálnák. Mindez együtt egy jobb képet alakíthatna ki Belaruszról, ami új partnereket, befektetőket vonz.

Tacjana Karatkevics

Tacjana Karatkevics

Fotó: Vörös Szabolcs

Lát reményt az ellenzéki összefogásra?

Támogatjuk a demokratikus erők együttműködését, és abban is biztosak vagyunk, hogy a társadalom felé is intenzívebben kéne nyitniuk.

Mitől egyedi, ami most történik?

Azért, mert az átlagember aktivizálódott, megjelenítve a társadalmi és gazdasági igényét. A hatalom megtört, és a párbeszédre való hajlandósága szintén újdonság.

Van hasonlóság a 2010-es tüntetésekkel?

2010-ben politikai tüntetések voltak: az embereknek elegük volt, hogy két évtizede nem volt hatalomváltás. Viszont akkor is és most is békésen vonultak utcára, a hatalom pedig mindkét esetben agresszíven lecsapott: 2010-ben több mint 1000 tüntetőt tartóztatott le vagy bírságolt meg, most pedig 175-nél tartunk. Az ilyen fellépés további feszültséget szül.

Világháborús hősi emlékmű Minszkben. Még nem vásott el a veres csillag

Világháborús hősi emlékmű Minszkben. Még nem vásott el a veres csillag

Fotó: Vörös Szabolcs

A már említett EU–belarusz közeledés miatt ugyanakkor nem várható, hogy Brüsszel ezúttal a 2010-es vehemenciával aggódjon az emberi jogokért, viszont Lukasenka sem veretheti a végtelenségig az ellene tüntetőket. Moszkva ugyanis bármikor megragadhatja az alkalmat, hogy az orosz kisebbség védelmében erőt fitogtasson, ahogy tette azt Ukrajnában. Márpedig ha Lukasenka valami miatt nem bízik az oroszokban, az éppen Ukrajna. Csakhogy előbb a saját portájánál lenne ajánlatos söpörnie. A maga módján el is kezdte: több tucat tüntetőt fogott perbe. Lelke rajta.

Rosta

Dévényi István

Találkozunk 2016-ban!

Információs Társadalom Parlament - 2017

Elég, ha csak beleolvasunk a hazai vagy nemzetközi sajtóba, hogy észrevegyük, a látszólagos nyugalom és biztonság ellenére is sok szempontból érezhetjük magunkat fenyegetettnek.

Müller Péter Soós Imre tragédiájáról

Cannes-ban idén újravetítették a Körhinta című filmet, amelynek férfi főszereplője az 1956-os siker után néhány hónappal öngyilkos lett. Soós Imre tragédiáját Müller Péter írta meg Részeg józanok címmel. Nagyinterjúnk a szerzővel a csütörtöki Heti Válaszban.

Lengyel politikus: „Nem fogadtuk el Orbán érvelését Putyinról”

A magyar politikusok kihasználják, hogy az EU a lengyelekkel foglalkozik Magyarország helyett – állítja a lengyel ellenzék vezetője. Grzegorz Schetyna emellett alig burkolt ellenszenvvel néz Budapest és Moszkva közeledésére. Exkluzív nagyinterjú a csütörtöki Heti Válaszban.

Bemutatjuk a Heti Válasz legidősebb olvasóját!

A hét e heti embere annyira szubjektív választás, hogy magyarázatra szorul. Pottyondy Zsófia május 18-án töltötte be a 104. életévét. Ő a Heti Válasz legrégebben fiatal előfizetője.