Régi műsorhoz új férfiak

/ 2012.11.15., csütörtök 15:45 /
Régi műsorhoz új férfiak

A kínai pártkongresszus nem tartozik a világ leglátványosabb eseményei közé, különösen, ha olyan show-műsorokkal vetjük össze, mint az amerikai elnökválasztás. Pedig nem kisebb jelentőségű eseményről van szó.

Hszi Csin-ping új pártfőtitkár, az államfő helyettese (k) integet Csang Tö-Csiang (b) és Li Ko-csiang miniszterelnök-helyettesek között 2012. november 15-én (fotó: MTI/AP)

Igaz persze, hogy a Kínai Kommunista Párt kongresszusának eseményei nehezebben dekódolhatók, mint két fogpasztareklám-mosoly csatája az Ovális irodáért, de azért érdemes megpróbálni felfejteni, hogy mi is történt a kínai fővárosban az elmúlt egy héten.

Bólogató kongresszus

Pártkongresszust ötévente tartanak Kínában, ilyenkor az alapszervezetek gondosan kiválasztott küldöttei döntenek a következő öt év irányvonaláról, illetve, ami még fontosabb, megválasztják az új Központi Bizottságot (KB), amely két kongresszus között dönt a legfontosabb ügyekben. A magyar külpolitikai újságírók között terjedő tévhittel ellentétben a pártkongresszus sem államfőt, se miniszterelnököt nem választ, sem alkotmányt nem módosít, mivel mindez az állami törvényhozás dolga. Az ülések többsége zárt, de nem valószínű, hogy odabent különösebben izgalmas dolgok történnének: a legfontosabb döntéseket a legfelső pártvezetés már meghozta, a kongresszus ezekre csak rábólint. Az igazi csaták már korábban lezajlottak, s hogy ezeket kik és pontosan miért vívták, azt valószínűleg sosem fogjuk megtudni.

A legnagyobb érdeklődéssel várt döntést nem maga a ma véget ért kongresszus hozta meg, hanem az általa megválasztott új, 205 tagú KB, amely már meg is tartotta első ülését, s megválasztotta a Politikai Bizottság (PB) és a PB Állandó Bizottsága (ÁB) tagjait, valamint a pártfőtitkárt.

Fontos emberek

Kína legfontosabb döntéshozó szerve a PB Állandó Bizottsága: ennek tagjai a valódi csúcsvezetők, aki ide bekerül, nyugodtan a világ legfontosabb emberei között érezheti magát. A csütörtök délelőtti sajtótájékoztató előtt, amikor az új ÁB tagjai rang szerinti sorrendben felvonultak a pulpitusra, csak két személyről lehetett biztosra tudni, hogy benne lesznek az ÁB-ban: Hszi Csin-ping eddig alelnökről és Li Ko-csiang miniszterelnök-helyettesről (úgy is lett). Az előbbiről azt is tudni lehetett, hogy ő lesz az új pártfőtitkár, Kína legnagyobb hatalmú vezetője (ez is így lett).

Az ÁB többi tagjára csak tippelni lehetett, persze a jól értesültek már hónapok óta köröztették a különböző névsorokat. Meglepetés itt se született, az új vezetők listájával kapcsolatosan két dolgot érdemes kiemelni. Egyrészt, a nagyhatalmú ÁB létszáma 9-ről 7 főre csökkent, ami gyorsíthatja a döntéshozatalt, és áramvonalasabb hatalmi szerkezetet eredményez.

A Kínai Kommunista Párt országos kongresszusának ülése a pekingi Nagy Népi Csarnokban

Másrészt úgy tűnik, hogy némileg megbomlott a párton belüli különböző irányzatok eddigi kényes egyensúlya, a kilenc ÁB-tag közül öt az úgynevezett „elitista” frakcióhoz tartozik, s csak ketten sorolhatók a „populisták” közé. Kérdéses, ez mit jelent a jövőre nézve. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a határozatokat – az elmúlt húsz év gyakorlatához hasonlóan – konszenzussal fogják majd meghozni, ami lassítja ugyan a döntéshozatalt, ugyanakkor biztosítja az ellensúlyokat a rendszeren belül.

Maradt a korrupció

Az is ma került nyilvánosságra, hogy Hu Csin-tao nemcsak a pártfőtitkári pozícióról köszönt le, hanem a hadsereget felügyelő Központi Katonai Bizottság (KKB) elnöki tisztségéről is, s a helyére itt is Hszi Csin-ping kerül. Ez korábban korántsem volt egyértelmű, egy évtizede például Csiang Cö-min csak két évvel pártfőtitkári megbízása lejárta után adta át a hadsereg ellenőrzését Hu Csin-taónak. Ez, illetve a „populisták” visszaszorulása a vezetésen belül arra utal, hogy a távozó Hu Csin-taónak viszonylag keveset sikerül megőriznie befolyásából.

Az új vezetők névsorán kívül mi derült még ki Pekingben az elmúlt napokban?

Nem sok minden. A pártkongresszusokon hagyományosan nem fogalmaznak meg konkrét terveket, és a fejlődési irányt is csak nagyjából szabják meg, így aki most akarta megtudni, hogy mi fog történni Kínában a következő öt-tíz évben, annak csalódnia kellett.

A kongresszus legfontosabb dokumentuma Hu Csin-tao leköszönő pártfőtitkár politikai beszámolója volt, amely rögtön az első napon hangzott el – ezt a felolvasást a tévé is közvetítette. Egy ilyen beszámoló, amely egyrészt összefoglalja az elmúlt fél évtized eredményeit, másrészt meghatározza a következő öt év legfontosabb feladatait, hónapokon keresztül készül, s a végső változatnak olyannak kell lennie, hogy minden pártvezető számára elfogadható legyen, a százéves ősmaoistától kezdve az ifjúliberális reformerig – ezért aztán a hosszas csiszolgatás során minden markáns megfogalmazás, amiből következtetni lehetne a vezetés valós terveire, kikopik belőle. Ráadásul kérdéses, hogy egy ilyen dokumentumnak mennyi köze lesz a valósághoz. Ezt a problémát jól mutatja az, hogy a korrupció elleni harc fontosságáról szóló rész szinte szó szerint megegyezett a tíz évvel ezelőtti kongresszusi beszámoló vonatkozó bekezdésével. Ami jelentheti azt is, hogy az új vezetés ugyanolyan eltökélt a korrupció felszámolásában, mint az egy évtizeddel ezelőtti gárda, de azt is, hogy a korrupció visszaszorításában tíz év alatt tapodtat se sikerült előre lépni.

Tovább sajátos szocialista úton

Módosították a pártalapszabályt: a hagyományoknak megfelelően tettek egy gesztust a leköszönő első számú vezető felé, és a pártot irányító alapeszmék közé felvették Hu Csin-tao elméletét „a fejlődés tudományos szemléletéről”. Emellett ugyancsak alapszabályban rögzítették az „ökológiai fejlődés” fontosságát, bármit is jelentsen ez; bekerült a szövegbe a „kínai sajátosságokkal rendelkező szocialista rendszer, út és elmélet” melletti kiállás, valamint a „reform és nyitás” mint Kína megerősítésének útja. Mindebből különösebb következtetéseket nem lehet levonni, a módosítások mind elvi jellegűek, s valamiféle kompromisszumot tükrözhetnek a különböző vérmérsékletű pártideológusok között.

Rendőrök egy pekingi utcán működő tévéképernyő alatt őrködnek, miközben a televízió Hu Csin-tao beszédét közvetíti

A kongresszusnak két fő üzenete volt. Az egyik az, hogy a Kínai Kommunista Párt egységes. A pártegység látszatának megóvására legkésőbb 1989 óta különöse gondot fordítanak Pekingben, mert tudják, hogy a belső harcok felszínre kerülése megrendítheti a párt amúgy is ingadozó legitimitását, és káoszhoz vezethet. A magyar sajtóban is részletesen tárgyalt Po Hszi-laj-üggyel idén súlyos csapás érte a KKP presztízsét: a volt csungkingi párttitkár, a Politikai Bizottság tagja fél éve nyíltan kampányolt az Állandó Bizottságba kerülésért, de ma már előzetes letartóztatásban várja, hogy megkezdődjék bírósági tárgyalása (feleségét már el is ítélték egy brit üzletember meggyilkolásáért). Akár a köztörvényes bűncselekményekbe, akár párton belüli ellenlábasai áskálódásába bukott bele Po, az eset jelzi, hogy a KKP legfelső szintjein nincs minden rendben.

Nem csoda, hogy az ügyben gyorsan léptek, és az esettel kapcsolatba hozott káderek számát minimálisra csökkentették. Ha Po egész pereputtya, valamennyi kliense, famulusa és vazallusa ellen vizsgálatot indítanak, akkor annyi kínos ügy derülhetett volna ki, hogy az egész KKP lehúzhatja a rolót. A kongresszusra fegyelmezetten bevonuló küldöttekről készült képek, az egyhangú szavazások és az unalmas sajtóközlemények mind azt demonstrálják, hogy a párt túltette magát a Po-ügyen, és nem terhelik belső harcok. Legalábbis kifelé ezt a képet mutatják.

A látszat csal

A másik üzenet az, hogy a KKP tisztában van az ország problémáival. Ha a külsőségeket nézzük, azt látjuk, hogy Pekingben, miközben az Országos Népi Gyűlés épületében kétezer fekete zakót, fehér inget, vörös nyakkendőt viselő egyenkáder szocialista útról és hasonlókról szóló rémunalmas beszédeknek tapsol, néhány háztömbbel odébb yuppie-k kávéznak a Starbucksban, milliárdos tőzsdeguruk telefonálnak felhőkarcolók 80. emeletén, vagy avantgárd festők alakítanak komplett gyártelepeket művészeti negyeddé.

Vagyis úgy tűnik, hogy a politikusok teljesen elszakadtak a kínai valóságtól. Valójában azonban, ha a nem is túl vastag ideológiai mázt lekaparjuk, s elemezzük a kikerült szövegeket és híreket, illetve a kongresszus sajtóját, kiderül, hogy a pártvezetők pontosan tudják, hogy hol élnek, és hogy valamit sürgősen tenniük kell a korrupcióval, a környezetszennyezéssel, a kifulladó gazdasági modellel, a társadalmi különbségekkel, a társadalombiztosítás hiányosságaival, az elöregedéssel stb. Hszi Csin-ping, az új pártfőtitkár bemutatkozó beszéde is – a kötelező udvariassági és ideológiai köröket leszámítva – az égető problémák felsorolásából állt.

A kínai sajtóban nyoma sincs hurráoptimizmusnak, mindenki az ország és a párt fennmaradását fenyegető gondokról beszél. A kínai vezetés ötödik nemzedéke ismeri a problémákat; az azonban, hogy kezelni is tudja-e őket, a következő években fog kiderülni.

 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.