Semjén miatt tovább maradnak a svéd medvék a bocsaikkal
Medveemlékezet óta az volt a szokás Svédországban, hogy egy anyamedve átlag másfél éven át maradt a bocsaival. Utána pedig jöhetett az új terhesség és az új alom. Ám kanadai kutatók friss tanulmánya szerint ez mára megváltozott. Az átlag svéd medveanya most két és fél évig kísérgeti az utódait. És ennek bizony a vadászok az okai, ráadásul nem is az anya védi tőlük a bocsokat, hanem a bocsok az anyát.
Bármennyire meglepően hangzik ugyanis ez itt Magyarországon, de Svédországban egy csomó vadász vadállatokra is vadászik, nem csak olyan háziállatokra, mint például a rénszarvas. És bár nyilván sok svéd vadász van, aki boldogan költene milliókat, hogy idejöjjön hozzánk és agyonlőjön mondjuk egy, a csordájától elkóborolt szürke marhát, a többség markánsabb vadászélményre vágyik, márpedig a barna medve arrafelé nem védett és vadászható. Egyetlen megszorítással: azt a medvét nem szabad bántani, amelyik még együtt van a bocsaival. A medvék pedig a jelek szerint egyáltalán nem hülyék és pontosan megtanulták a szabályt: minél tovább maradnak együtt a bocsaikkal, annál később fognak helikopterezni. Vagy más, evolucionista nézőpontból leírva ugyanezt: azok a medveanyák, amelyek eleve tovább maradtak a bocsaikkal, előnyre tettek szert és tovább tudták örökíteni ezt a magatartásmintát.
Sajnos a Békés megyei fácánoknál ez az út nem tűnik járhatónak.
