Sokadik ukrán front

/ 2018.05.30., szerda 15:34 /

Róka fogta csuka. Ez rajzolódik ki az ukrán oktatási törvény körüli vitában. Budapest továbbra is elzárkózik a kompromisszumtól, de a kitartást kevesen értékelik. Ukrajnában eddig nem ismert részleteket tudtunk meg.

– Ukrajnában tavaly ősszel a parlament az utolsó pillanatban módosította az oktatási törvényt. Nem azzal a szöveggel fogadták el, mint amire Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter ígéretet tett Szijjártó Péternek. Vagyis Magyarországot minden garancia ellenére átverték. Erre mégis hogyan kellett volna reagálnunk?

– Ezzel a móddal én sem értek egyet, de Ukrajnában demokrácia van, Magyarországon meg egy párt. Klimkin ígérhet akármit, a parlamentnek joga van változtatni.

– És ezek után Magyarországnak azt kéne mondania, hogy „kérlek, fiúk, üljünk le párbeszédre?” Hogy bízzunk ezután bárkiben is?

– Igen, ezt kéne tenni. Van más választás? Ember, éppen új államot építünk. Jönnek a választások, a törvény nem fog változni.

A párbeszéd a Heti Válasz tudósítója és egy Európa-párti ukrán újság, az Evropejszka Pravda főszerkesztője között zajlott a múlt héten Kijevben. Egy neves ukrán külpolitikai elemzőközpont, az Ukrainian Prism szervezésében azt próbáltuk megérteni több napon keresztül szűk körben – magyar újságírók, helyi civil szervezetek képviselői, vezető ukrán politikusok –, mi lehet a kiút a jelenlegi helyzetünkből. Abból tudniillik, hogy Magyarország és Ukrajna között olyan mértékben mérgesedett el a viszony, mintha a megelőző 26 év meg sem történt volna.

A gödör aljáról

A 2013–14-es véres kijevi Euromajdan-tüntetések – vagy ahogy a helyiek nevezik: a méltóság forradalma – után hatalomra került nyugatbarát ukrán vezetésnek nincs könnyű dolga. Az Oroszország helytartójaként működött Viktor Janukovics elnök elüldözése után hatalmasak voltak a társadalmi elvárások, de ahogy a 2004-es narancsos forradalom után, úgy most sem látszik áttörés. Az ország gazdasága a Krím orosz bekebelezése és a kelet-ukrajnai konfliktus miatt elszenvedett 2014-es 6,8 és 2015-ös 12 százalékos GDP-visszaesés után 2016 óta néhány százalékot növekszik évente, de ami a statisztikusok számára előrelépés, abból a lakosság még semmit nem érez.

Az ország külső segítségre szorul, de az oroszokat felváltó Nemzetközi Valutaalap addig nem utalja a 2015-ben megkötött, 17,5 milliárd dollár keretösszegű, úgynevezett kiterjesztett hitel (EFF) következő, ötödik részletét, amíg a kormány román mintára nem hozza létre a korrupcióellenes bíróságot, illetve – s ez már nemcsak a lefizethető közszolgáknak fáj – nem igazítja a piaci tarifákhoz a gáz árát. Egyes becslések szerint ez akár 60 százalékos növekedést jelenthet úgy, hogy az emberek torkán 2016 májusában már lenyomtak egy árduplázást.

Eközben a keleti Donyec-medencében a 2015 februárjában megkötött második minszki megállapodás óta megmerevedett a frontvonal, és gyakorlatilag állóháború zajlik. Az Oroszország által felfegyverzett szeparatisták részéről érkező folyamatos nyomás – tucatnyi tűzszünetsértés naponta, féltucatnyi halott hetente – pszichésen viseli meg az ukrán társadalmat.

A 2019 márciusában újraválasztásban reménykedő Petro Porosenko államelnök népszerűsége kétségbeejtő: ha most rendeznék a választást, a szavazatok 15 százalékát kapná. A róla elnevezett párt vezette kormánykoalíciónak 2016 februárja óta nincs parlamenti többsége, úgyhogy bármilyen komolyabb jogszabály elfogadása politikai alku kérdése. Ez történhetett a magyar–ukrán kapcsolatokat lenullázó oktatási törvény esetében is.

Miről vitatkozunk?

„Az oktatási intézményekben egy vagy több tantárgyat két vagy több nyelven (az államnyelven, angolul és az Európai Unió más hivatalos nyelvén), az oktatási programnak megfelelően lehet tanítani” – ez az amúgy régóta várt reformokat is tartalmazó, 84 cikkelyes ukrán oktatási törvény 7. cikkelyének 4. bekezdése. Ami miatt áll a bál. Magyarország ugyanis, miután Porosenko szeptember 25-én aláírta a jogszabályt, bejelentette, hogy blokkol minden olyan lépést, ami Ukrajnát a Nyugathoz közelítheti, mondván, a 150 ezres kárpátaljai magyar kisebbség elveszti az óvodától az egyetemig tartó magyar nyelvű oktatáshoz való szerzett jogát. Eleinte még csak az európai uniós szint jött szóba, aztán elkezdtük akadályozni a NATO–Ukrajna-tanács összehívását, amivel az Egyesült Államok figyelmét is felkeltettük.

Nem csoda: közeleg a júliusi brüsszeli NATO-csúcs, ilyen esemény kétévente egyszer van, és szövetségi szinten rosszul mutatna, ha Ukrajnát a magyar ellenállás miatt nem hívnák meg, és nem dörgölhetnénk testületileg Moszkva orra alá, mennyire elkötelezetten állunk Kijev mellett. A washingtoni külügyminisztériumnak a múlt héten Budapestre látogató európai és eurázsiai ügyekben illetékes helyettes államtitkára, Wess Mitchell alighanem Magyarország értésére adta az amerikai álláspontot, mert a Szijjártó Péterrel folytatott találkozója után a budapesti amerikai követség kiadott egy közleményt, amely szerint „produktív tárgyalások folytak az Ukrajnának mint Oroszország agressziója áldozatának nyújtott egységes NATO-támogatás fontosságáról”. Hogy ez milyen következményekkel jár, azt megkérdeztük a magyar külügytől, de cikkünk elkészültéig nem kaptunk választ. Szijjártó ugyanakkor lapzártánk után, kedden tervezett találkozni ukrán kollégájával New Yorkban. Úgy, hogy ukrán politikusok többször elmondták: a törvény betűje nem változik. De akkor mi lehet a megoldás?

Tisztázni kellene például, mit jelent az „egy vagy több tantárgy több nyelven való tanítása”. A kérdést a kijevi oktatási minisztériumban feltettük Pavlo Hobzej helyettes miniszternek, aki úgy válaszolt: részükről megvan a belátás, hogy például a reáltárgyakat nem lehet a magyar kisebbség által rosszul beszélt ukrán nyelven tanítani – mintha a humántárgyakat lehetne –, ezért az 5. osztálytól az összes tanítási idő 20 százalékát kell, hogy kitegyék az ukránul tartott órák, amit a 9. osztályig kellene fokozatosan 40 százalékig bővíteni. Szerinte ez már kompromisszum, aminek a törvény végrehajtásának elhalasztásával meg lehet felelni.

Megkerestük Orosz Ildikót, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökét is, akinek komoly kifogásai vannak a tervekkel, hiszen korábban olyan ígéretet is kaptak, hogy az általános iskolákban a korábbiaknak megfelelően folyhat az oktatás – vagyis végig magyarul. Nagyobb gond, hogy míg az ukránt szerintük idegen nyelvként kellene oktatni és számon kérni – érettségiig az európai normák szerinti B1-es (alapfokú) szintre eljuttatni a diákokat –, Kijevben ragaszkodnak a központosított követelményrendszerhez, vagyis egy ukrán és egy magyar anyanyelvű diáktól is ugyanazt az ukrántudást várják el. Ennek az „abszurd és irreális” követelménynek a többség nem tud megfelelni, márpedig ez előfeltétele a továbbtanulásnak.

A megoldást egy olyan, a magyarországihoz hasonló kétszintű érettségi jelenthetné, amely az egyetemekre bízza, milyen tárgyakból vár el magasabb tudást. „Az, hogy ezt az ukránvizsgát valaki nem teljesíti, még nem azt jelenti, hogy nem tud ukránul kommunikálni. A Krím elfoglalása óta Kárpátalja a legvonzóbb belső turistacélpont. Az ide érkezőket vajon nem magyarok szolgálják ki?” – érvel Orosz Ildikó, aki szerint a labda Kijevnél pattog. A kárpátaljai pedagógusok legközelebb június 5-én ülnek le az oktatási minisztérium illetékeseivel: „Garanciát szeretnénk, hogy eltörlik a jogszabály alkotmánysértő részeit, máskülönben nem tudunk engedni az álláspontunkból.”

De van egy bökkenő. Túl azon, hogy a Hobzej által javasoltak még mindig messze vannak attól, amit Budapest és az ukrajnai magyar kisebbség szeretne, a minisztérium bármilyen kiegészítését a parlamentnek is meg kell szavaznia. Ez legkorábban szeptemberben történhet meg, az pedig már súrolja az elnökválasztási kampány kezdetét, amikor alighanem felerősödnek a „patrióta hangok”. Habár, mint Orosz Ildikó mondja, a magyar közösség elleni hergelés évek óta folyik, az ukrán tévék „főműsoridőben mutatnak be uszító riportokat és álhíreket Kárpátaljáról”.

Húzd meg, ereszd meg

A magyar kormány az oktatási törvényről folyó vitákban megmondta: vagy kikerül a törvény szövegéből az ominózus bekezdés, és a korábbi normák lesznek érvényesek a nyelvhasználatban, vagy tényleg minden találkozót megvétózunk Ukrajna és az EU meg a NATO között. Csakhogy a kategorikusságot és a magyar nyomásgyakorlást látva Kijevben is megmakacsolták magukat. Magyarország ráadásul egyedül van az álláspontjával, nem várható, hogy az EU- és NATO-partnerek kiállnának mellettünk. Románia helyzete hasonló még a miénkhez (tömbben élő, nem szláv nyelvet beszélő kisebbség Ukrajnában), de a bukaresti diplomácia pragmatikussága legendás: nem kockáztatják meg, hogy az elmúlt években csúcsra járatott NATO-elkötelezettségüket bárki megkérdőjelezze, pláne, hogy a Krím megszállásával Oroszország jó 200 kilométerrel közelebb került Konstancához.

Az oktatási törvény tavaly szeptemberi, Budapesten hátba szúrásként értékelt megszavazása óta Ukrajna bármilyen próbálkozását elhárítjuk, tovább növelve ezzel Kijev paranoiáját. Vaszil Bodnar helyettes külügyminiszter szavai legalábbis erről árulkodnak. A minden hájjal megkent diplomata kérdésünkre előrebocsátja, lehet, hogy téved, de megkockáztat egy öblös oroszozást: nem lát ugyanis más magyarázatot arra, hogy Budapest miért áll ennyire ellent, és miért volt szükség arra, hogy az új magyar kormány első ülésén elfogadtak egy memorandumot, amelyben Budapest sürgeti, hogy a NATO-tagállamok kisebbségeit mentesítsék „a kisebbségek jogainak korlátozására vonatkozó törvények végrehajtása alól”.

„Magyarországnak joga van ahhoz, hogy megvédje a kisebbségeit, csakhogy annak, amit most tesz, semmi köze a kisebbségekhez. Budapest egy »harmadik fél« érdekei szerint cselekszik (szerinte ez az oktatási törvény által leginkább sújtott ukrajnai orosz kisebbséget féltő Moszkva – a szerk.). Pedig a magyar közösség vezetői nem annyira vehemensek, mint Budapest” – fogalmaz azzal kapcsolatban, hogy a kárpátaljai magyarok már többször mutattak hajlandóságot a tárgyalásra, de szerinte ez az Orbán-kormány utasítására visszakozásba fordult.

Bodnar azt is elmondta: abban reménykedtek, hogy mindez csak a magyarországi választási kampány része volt, de szomorúan tapasztalják, hogy a magyar politikusok továbbra is orosz módra „fasisztázzák” Ukrajnát. Miután kértük, hogy nevezzen meg akár csak egy vezető magyar politikust, aki ezt tette volna, megígérte, hogy elküldi az erről nyilvántartott listájukat. Meg is kaptuk a Példák az orosz propaganda magyar médiában való terjedésére 2018-ban elnevezésű dokumentumot, de politikusok helyett a kormánypárti napilapok és online médiumok véleménycikkeibe ütköztünk.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.