Szálkásabb vagyok, mint egy auschwitzi fogoly

/ 2018.04.18., szerda 10:00 /

Mivel a német könnyűzene szerencsére ritkán lépi túl a német határokat, ezért sem Kollegah, sem Farid Bang neve nem túl ismerős. Két rapperről van szó, akik legutóbbi közös albumukért (amely a Fiatal, brutális és jól kinéző 3 címet viseli) megkapták az ECHO-díjat, amelyet évente egyszer számtalan kategóriában osztanak ki a legnagyobb sikerű előadóművészeknek. A döntés annyira jól sikerült, hogy azóta korábbi díjazottak sorra adják vissza a díjaikat, a díjátadó testület veszekszik és magyarázkodik, a német kulturális elit pedig a gengszterrap mélyére ásva próbálja kitapogatni a szólásszabadság és a művészi önkifejezés határait.

A két díjazott ugyanis a műfajban bevett erőszakból, bűnözésből, homofóbiából és nőgyűlöletből álló koktélhoz szereti hozzákeverni a zsidókat is. A címben felidézett szövegrészen kívül például az a szellemes sor is szerepel az albumukon, hogy „Csinálj még egy holokausztot, gyere a Molotov-koktéllal!” És nem csak a dalszövegekben, hanem a színpadon kívüli életben sem fogják vissza magukat, ha zsidókkal kapcsolatos összeesküvés-elméleteket kell terjeszteni. Természetesen mindkét rapper muszlim, meglehetősen érdekes életúttal. Kollegah egy kanadai apa és egy német nő gyereke, aki algériai mostohaapja révén ismerkedett meg az iszlámmal, amelyre kamaszkorában át is tért. Farid Bang a Marokkóba beékelődő spanyol exklávéban, Melillában született, ahonnan marokkói-berber családja először Spanyolországba, majd Németországba költözött.  Melillában decemberben jártam, remek hely. Valaha jelentős zsidó kisebbség is élt ott, mára alig maradtak közülük. Hiába a tenger és a sok napfény, mintha nem éreznék magukat biztonságban.

A két rapper lemezei pedig közben százezreket érnek el az egyre növekvő számú németországi muszlim fiatalok közül. Szóval mintha a német társadalomnak lenne némi problémája az antiszemitizmussal.

Aminek fényében különösen elgondolkodtató az a tegnap publikált nyílt levél, amelyet kétszáz nyugati értelmiségi írt Angela Merkelnek, aki szerintük nem tett eleget azért, hogy megakadályozza a magyar demokrácia leépülését. A levél tele van olyan jogos vádakkal, mint a közmédia meg gyakorlatilag az összes független intézmény megszállása, a civil szervezetek vegzálása stb.

Ám a legfőbb és legnagyobb terjedelemben kifejtett vád az Orbán-kormány ellen annak antiszemitizmusa. Itt aztán a szerzők rendesen belelovalják magukat és Orbán nyílt antiszemitizmusát emlegetve eljutnak egészen odáig, hogy a határozott fellépést Orbán ellen nem más követeli meg, mint „az európai zsidók biztonsága”. Egészen egetverő ostobaság ez, amivel persze hiteltelenné teszik a jogos kritikáikat, s aminek abszurditását növeli, hogy az aláírók között kiváló elmék, nagyszerű történelmi és politikai könyvek szerzői is találhatók. Mert tényleg sok baj van a NER-rel (lásd fentebb), de hogy nyíltan antiszemita lenne, s hogy a magyar zsidók veszélyben lennének, az egészen egyszerűen nevetséges. Tényleg ennyire nem értik a NER-t, vagy csak egyszerűen megálltak valahol évtizedekkel az időben és továbbra is ragaszkodnak ahhoz az axiómához, hogy ha van egy rendszer, ami nem jó, akkor annak antiszemitának is kell lennie. Ha nem az, akkor is. A zsidóknak pedig muszáj rettegniük Magyarországon és csak a befogadáspárti nyugat-európai vezetők közbelépése segíthet rajtuk – miközben nem Magyarország az, ahol holokauszttúlélő néniket gyújtanak fel kedves szakállas szomszédok, nem nálunk lőnek rá zsinagógákra és zsidó iskolákra, nem nálunk akarnak gázkamrába küldeni zsidókat tüntetéseken és a könnyűzenei gáláinkon fellépőktől is legfeljebb unalmasságuk miatt lehet okunk elhatárolódni.