valasz.hu/vilag/ilyen-jo-a-szlovak-egeszsegugy-tenyleg-ennyire-lemaradtunk-127412

http://valasz.hu/vilag/ilyen-jo-a-szlovak-egeszsegugy-tenyleg-ennyire-lemaradtunk-127412

Törökök és örmények: megérteni 1915 eseményeit

/ 2017.05.09., kedd 19:50 /

Kemény tárgyalások várhatók néhány nap múlva Washingtonban Donald Trump amerikai és Recep Tayyip Erdoğan török elnök között. A terítékenaz Amerikában élő Fethullah Gülen kiadatásának ügye is szerepel. A muszlim hitszónokot a török hatóságok azzal vádolják, hogy ő szervezte meg a tavaly júliusi, sikertelen katonai puccsot, ezért hazájában bíróság elé akarják állítani. Az Egyesült Államok eddig elzárkózott a kiadatásától. A másik kényes téma Szíria, különös tekintettel arra, hogy a minap Törökország, Oroszország és Irán megállapodott, hogy négy biztonsági zónát alakít ki az arab országban a civil lakosság megsegítésére. A „hármak” egyezségéből viszont kimaradt a Szíriában érdekelt nyugati koalíciót vezető hatalom, az Egyesült Államok. Trump valószínűleg előre érezte, hogy török részről kemény tárgyalópartnere lesz, ezért igyekezett a megbeszélések légkörét pozitívan „megágyazni”. A múlt hónap végén bejelentette, hogy az első világháború alatt az Oszmán Birodalomban az örmények elleni támadás minősítésére nem fogja a genocídium kifejezést használni.

A népirtás emlékműve, a Cicernakaberd Jerevánban

Emlékmű az örmény áldozatokért - a Cicernakaberd Jerevánban

Fotó: Vörös Szabolcs

Az amerikai elnöknek az egy évszázaddal ezelőtti eseményekhez való hozzáállása is bizonyítja, hogy az ügy napi politikai kérdéssé vált: Washingtonnak szüksége van Ankara jóindulatára – nem utolsósorban a NATO hagyományos fegyverzetét tekintve a második legerősebb hadserege okán – az állandóan forrongó közel-keleti helyzet konszolidálása érdekében. Az első világháború alatti események megítélésében Örményország és Törökország álláspontja szögesen eltér egymástól. Jereván szerint népirtás történt, amelynek során az ottomán hatóságok előre megfontolt szándékkal az egész birodalom területén élő örményeket megölték, összesen másfél millió embert. Ankara soha nem tagadta, hogy az akkori eseményeknek több százezer örmény esett áldozatul, 300–450 ezer halálesetről beszélnek a török történészek. A tragédiát egyrészt a háborús körülményeknek tulajdonítják, másrészt az örmények fegyveres lázadása miatt Szíriába történő kitelepítésük mostoha körülményeinek rovására írják. Azt azonban a hivatalos Törökország a leghatározottabban tagadja, hogy az akkori isztambuli vezetés népirtást követett volna el, vagyis előre megfontolt szándékkal az egész örmény közösség megsemmisítését akarta elérni.

A világsajtó jelentős része népirtásnak minősíti az örmények tragédiáját, annak ellenére, hogy száz év alatt egyetlen nemzetközi bíróság sem ítélte genocídiumnak az ellenük intézett támadást. Az eddig lefolytatott nemzetközi jogi eljárások egyike sem talált olyan közvetlen bizonyítékot, hogy az oszmán kormánynak szándékában állt megsemmisíteni az örményeket. A nemzetközi közvélemény egyoldalú befolyásolásával szemben igyekszik fellépni Megérteni 1915 eseményeit: törökök és örmények című, tudományos igényű könyvével Mustafa Serdar Palabiyik. A kötet a könyvhét alkalmából jelent meg a Szófia Kiadó gondozásában (magyarra Pál Laura fordította). A könyv szerzője, az ankarai Gazdasági és Technológiai Egyetem nemzetközi kapcsolatainak adjunktusa megpróbálja megválaszolni a kérdést, hogy az örmények 1915-ös kitelepítése kimeríti-e az ENSZ Közgyűlés népirtásról szóló, 1948-as egyezményében foglaltak szerinti genocídium meghatározását.

 

A szerző álláspontja szerint a népirtásként való definiálhatóság kérdése jogi probléma, ennek megfelelően történelmi adatokkal alátámasztott jogi elemzés keretében szabad csak vizsgálni. Palabiyik nem titkolja, hogy az 1915-ben történteket nem ismeri el népirtásként, de rögtön hozzáteszi: ez nem jelenti az örmény nép által megélt fájdalmak tagadását. Ez az empatikus hozzáállás adja a könyv igazi értékét és egyben újszerűségét is. A szerző egyértelműen elutasítja ugyan az események örmény megközelítését, ugyanakkor nem zárkózik el attól, hogy a török álláspont mellett a másik fél véleményét is ismertesse. A munka másik nagy erőssége, hogy míg a kérdéssel foglalkozó szakirodalom – beleértve a nemzetközi sajtóban megjelent terjedelmes írásokat is – rendszerint 1915. április 24-ével, az isztambuli örmény értelmiség egy részének kitelepítésétől kezdi el a történtek feldolgozását, addig Palabiyik messzebbről lát neki az események felgombolyításának.  

A Balkánról 1912–13-ban több százezer civil törököt űztek el roppant szenvedések közepette. Az akkor 600 ezer lakosú Isztambult 200 ezer menekült lepte el, akik a mecsetek udvarain, a szabad ég alatt éltek. Az Oszmán Birodalom 1914 végén lépett hadba a központi hatalmak oldalán az antant és Oroszország ellen. Az orosz cár a területén élő örményekből szervezett hadsereggel tört be Kelet-Anatóliába, ahol az oroszok által felfegyverzett helyi örmény lakosság (nyugat-örményországi forradalom) hátba támadta az oszmán csapatokat. Ezt követte a kitelepítés 1915. április 24-i kezdete. Palabiyik úgy látja, hogy a törökök hadba lépésekor a Kelet-Anatóliában élő muszlim lakosság – az oroszországi örmény reguláris erő, az örmény önkéntesek, a járványok és a garázdálkodó rablóbandák kegyetlenkedése révén – ugyanolyan gyötrelmeken ment keresztül, mint a keresztény örmények néhány hónappal később. Palabiyik mindezt tényként közli, és nem ad felmentést az örmények ellen kegyetlenkedő török elkövetőknek. Sőt, jóváhagyólag teszi közzé azt a tényt, hogy az örmények elleni bűncselekmények elkövetői közül 1916-ban 67 embert halálra ítéltek és ki is végeztek.  

A könyv szerzője egy korszak nyitányának lehetőségeként említi meg, hogy 2014-ben Recep Tayyip Erdoğan – akkor még mint miniszterelnök – az örmény kitelepítés során életüket vesztett örmények emlékére részvétét nyilvánította. Palabiyik úgy látja, hogy a két nép 800 éves közös múltja és az a tény, hogy a 100 évvel ezelőtti tragédiára mindkét fél a „nagy tragédia” kifejezést használja, talán némi reményre ad okot, hogy a két közösség történészei előbb-utóbb mégiscsak megtalálják a közös hangot.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.