Vízágyúnaszád-diplomácia

/ 2012.10.03., szerda 16:07 /

Amikor ezeket a sorokat írom, a nemzetközi híradók éppen japán és tajvani hajókat mutatnak, ahogy vízágyúval spriccelik egymást valahol a Kelet-kínai-tenger kellős közepén.

Szintén a nap híre, hogy Kína nagy csinnadrattával véletlenül épp most állította hadrendbe első repülőgép-hordozóját. Eközben Kínában és Tajvanon Japán-ellenes, Japánban pedig Kína-ellenes tüntetések zajlanak. A kínai és japán külügyminiszterek a New York-i ENSZ-közgyűlésen, helyetteseik pedig Pekingben győzködik egymást. "Alkalmasabb időpontra halasztották" a kínai-japán diplomáciai kapcsolatfelvétel negyvenedik évfordulójára tervezett ünnepségeket. Az egy kis hisztériakeltésre mindig kapható publicisták és bloggerek már harmadik világháborút vizionálnak, Dél-Korea aggódik, az USA felszólít, az öltönyös emberek nyugalomra intenek, a nem öltönyösök csodálkoznak.

Az események középpontjában, mint ismert, a kínaiul Tiaojü, japánul Szenkaku néven ismert, kizárólag kecskék és vakondok által lakott szigetek állnak, amelyeket minden érintett ország a saját ősi, elidegeníthetetlen, szerves területének tekint. A nyolc kietlen szikla önmagában nem túl izgalmas, de fontos tengeri útvonalak vezetnek el mellettük, környékük gazdag halászterület, és ami talán a legfontosabb: kutatók kőolajat sejtenek alatta. Persze mindezek a tények évtizedek óta ismertek, és az érintetteknek mindeddig sikerült nem nagyon bolygatni a status quót, legfeljebb pár nacionalista aktivista tűzte ki időnként a zászlóját valamelyik szirtre.

Az ügy hátterét a térségre jellemző sajátos frusztráltság adja. A kínaiak úgy érzik, hogy a japánok nem néztek szembe szörnyű háborús bűneikkel, s a nem túl dicső múltat igyekeznek a szőnyeg alá söpörni. A japánokat viszont zavarja, hogy elvileg nem lehet ütőképes hadseregük (persze gyakorlatilag van nekik), területükön amerikai katonák állomásoznak, és szomszédaik még mindig a múlt felhánytorgatásával bosszantják őket. Ráadásul annak idején a térség viszonyait rendező szerződéseket meglehetősen pongyola módon fogalmazták meg, így a kapcsolatokat számos területi vita terheli, amelyek bármikor elmérgesedhetnek. Mind Japánban, mind Kínában jelentős erő a nacionalizmus, amelyet a kormányok igyekeznek egyrészt visszaszorítani, másrészt kihasználni. A jelenlegi purparlé azzal kezdődött, hogy egy erősen jobboldali japán politikus közadakozásból meg kívánta venni a szigeteket, hogy ott ingatlanfejlesztést hajtson végre. A japán kormány tudta, hogy a kínaiak ezt nem hagynák, ezért aztán maga vette meg magántulajdonosaiktól a szigeteket, így próbálva elejét venni az ennél is súlyosabb provokációknak. Belpolitikailag egyik kormány sincs olyan helyzetben, hogy engedékenységet mutathatna. Japánban bármelyik pillanatban kiírhatják a választásokat, s politikai öngyilkosságot jelentene, ha egy vezető túl békülékenynek tűnne. Kínában a napokban kezdődik a pártkongresszus, megy a harc a pozíciókért, és minél keményebb valaki, annál több támogatóra számíthat. A hamarosan felálló új vezetésnek pedig bizonyítania kell a nép felé, hogy képes hatékonyan megvédelmezni Kína nemzeti érdekeit. Saját közvéleménye tehát mindkét fél felelős politikusait keménykedésre kényszeríti.

A problémákban szerepet játszik, hogy a mindeddig a térség erőviszonyait egyensúlyban tartó Egyesült Államok befolyása csökkent. A nem igazán sikeres iraki és az afganisztáni beavatkozás, s ezzel a demokráciaexport eszméjének kudarca, illetve a gazdasági válság alaposan megtépázta Amerika tekintélyét, ami együtt járt Kína önbizalmának növekedésével. Ez viszont arra késztetheti a japánokat, hogy önállósítsák magukat, a honvédelem területén is. Ez további fegyverkezésre sarkallhatja Kínát, amire pedig természetesen összes szomszédjának reagálnia kell. Mindezt egy olyan helyzetben, amikor a térség gazdaságai kölcsönös függésben vannak egymástól, és bármilyen nyílt konfliktus minden félnek súlyos károkat okozhat. Ezt persze az érintettek is tudják, ezért per pillanat a legvalószínűbb lehetőségnek az tűnik, hogy a megoldást megint elhalasztják egy-két évtizeddel.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.