Voks populi

/ 2018.05.30., szerda 15:32 /

Bár hajszálon múlt, egyelőre mégsem alakulhatott meg Nyugat-Európa első vegytisztán populista kormánya. Ám ennek ára, hogy Olaszország már nemcsak gazdasági és politikai, hanem alkotmányos válságba is került. Kiutat nem látni.

„Az euró Németországban gyártott kényszerzubbony (…) az eurótagság fasizmus diktatúra nélkül, nácizmus katonaság nélkül (…) Németország nézete az európai szerepéről a nácizmus óta nem változott” – e mondatok akadályozták meg, hogy három hónap után kormánya legyen Olaszországnak. Az idézetek attól a Paolo Savonától származnak, aki az új kabinet legfontosabb tárcáját, a gazdaságit vezette volna – ha az államfő nem fekszik keresztbe a jelölésének. Sergio Mattarella azzal indokolta vétóját, hogy kötelessége védenie az olaszok megtakarításait, márpedig egy ennyire euróellenes jelölt veszélybe sodorja az olasz gazdaságot.

A két reménybeli kormánypártban másként látják a helyzetet. Luigi Di Maio, vagyis az 5Csillag Mozgalom szerint „adócsalóként, elítélt bűnözőként lehetsz miniszter, de ha kritizálod Európát, akkor nem. Mi értelme van a választásoknak, ha a végén a hitelminősítők mondják ki a döntő szót?” A kisebbik koalíciós partner, a Liga első embere pedig kijelentette: „Olaszország nem gyarmat, nem vagyunk a németek és a franciák rabszolgái.” Matteo Salvini szerint minél hamarabb új választások kellenek, amihez Di Maio még annyit tett hozzá, hogy előbb vádemelési eljárást kell indítani az államfő ellen, és el kell távolítani a hivatalából.

Komédiából tragédia

Az idézetekből is látszik, hogy egy miniszterjelölés a legfontosabb európai kérdéseket feszegető üggyé nőtte ki magát, amely mögött ráadásul korunk legégetőbb kérdései állnak: mi a demokrácia, mi a populizmus, sikeresek lehetnek-e az elit ellen lázadó erők? S számunkra nem mellékesen: Magyarország szempontjából mik lehetnek az olasz események következményei?

Nem véletlen, hogy a múlt héten még Magyarországon vendégeskedő, Orbán Viktorral találkozó Stephen Bannon Budapestről Rómába sietett. A volt Trump-főstratéga most az egész nyugati világot körbeutazza az elitellenes harc tábornokaként. Bannon szerint „Olaszország lesz az elitellenes mozgalom európai zászlóvivője”, és nagyon fontos, hogy a választások ottani nyertesei „agresszívan konfrontálódjanak Brüsszellel”. Utóbbiban nem lesz hiány: már most látni, hogy az újabb választási kampány leginkább Brüsszelről és Berlinről fog szólni.

Pedig az európai vezetők már éppen fellélegezni látszottak; úgy tűnt, hogy túl vannak a nehezén. Franciaországban és Hollandiában is elmaradt a szélsőjobboldali áttörés, s Ausztriának sem lett sem szélsőjobbos elnöke, sem kancellárja. Még a márciusi olasz választások számukra csalódást keltő eredménye után is sokáig úgy látszott, a legrosszabb forgatókönyv a patthelyzet és szakértői kormány lehet: a 67. kabinet hetven év alatt, zsinórban az ötödik meg nem választott kormányfővel.

Európai rémálom

A választásokon ugyanis az olasz pártrendszer végképp hárompólusúvá vált. A legnagyobb párt az 5Csillag Mozgalom lett, amelynek még a besorolása is nehézkes, a nem túl sokatmondó populista jelzőn kívül szinte semmi nem illik rájuk. Az eredetileg egy komikus által alapított mozgalom az egész politikai rendszert akarja leváltani, és az internet segítségével közvetlen demokráciává alakítani. Zöldek, elitellenesek, társadalmi kérdésekben általában liberálisok, de a bevándorlásból elegük van, a költségvetési fegyelemből meg még inkább.

Pártként második lett súlyosan visszaesve a régi középbal, amely jelenleg is az ország ügyvezető kormányfőjét adja, sőt az ő embere a vétózó államfő, Mattarella is. Végül ott van harmadik tömbként a jobboldal, amely két nagyobb és két kisebb párt szövetségeként indult a választásokon, és összességében ők szerezték meg a legtöbb mandátumot, ám az önálló kormányalakításhoz keveset. A voksolás előtt azt lehetett hinni, hogy a volt kormányfő és büntetett előéletű médiamágnás, Silvio Berlusconi pártja lesz a jobboldal vezetője, ám végül is Salvini Ligája – amely észak-olasz szeparatista erőből vált összolasz szélsőjobboldali, bevándorlásellenes erővé – jobban hajrázott. A kormányalakítás reménytelennek tűnt, amíg aztán Salvini meg nem szerezte Berlusconi áldását ahhoz, hogy kiugorjon a jobboldali egységfrontból, és kormányra lépjen a csillagosokkal. Berlusconinak persze nem nagyon volt választása, mint elengedni Salvinit. Az elmúlt hetekben készült közvélemény-kutatások – valamint két tartományi választás eredményei – ugyanis azt mutatták, hogy a jobboldalon Salvini egyre erősebb. Vagyis az új választások azt jelentették volna, hogy Berlusconiék tovább gyengülnek.

Ehhez képest Berlusconinak jobb forgatókönyvnek tűnt ellenzékbe vonulni, és abban reménykedni, hogy a választók majd visszamenekülnek a tapasztalt politikushoz, miután a két kormánypárt tönkretette az országot. Az összeomlásban való bizakodás persze belpolitikai szempontból lehet életképes stratégia, ám európai szinten maga a rémálom, főleg miután nyilvánosságra kerültek a leendő kormány elképzelései. Amelyek viszonylag egyszerű módon jöttek létre: összeadták az 5Csillag kiadásnövelő és a Liga bevételcsökkentő intézkedéseit. A csillagosok délen erősek, ahol az általános álláspont az, hogy a szegénység legyőzéséhez több központi támogatásra volna szükség. A Liga viszont a gazdag északon tarolt, ahol az a jelszó, hogy minél kevesebb adót szabad befizetni, hiszen azt úgyis csak ellopja a tolvaj Róma meg a lusta dél. Mindezt egy olyan országban, amelynek adósságállománya az éves hazai össztermék 132 százaléka, ami a görögöké után a legnagyobb Európában, ám Olaszország a görögökkel ellentétben nem egy jelentéktelen kis ország, hanem az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága. És ehhez találtak egy ismeretlen, politikai tapasztalattal nem bíró miniszterelnök-jelöltet egy firenzei jogászprofesszor személyében, akiről ráadásul kiderült: kicsit feltupírozta az önéletrajzát, mert olyan egyetemeket írt bele, amelyek nem tudnak róla, hogy hozzájuk járt volna, egy szintén büszkén megemlített felsőoktatási intézmény pedig egy nyelviskolának bizonyult.

Így jutottak el az államfőhöz, aki kénytelen-kelletlen áldását is adta volna Giuseppe Conte kormányára, csak ahhoz ragaszkodott, hogy ne a már említett Savona legyen a gazdasági miniszter. Aki egyébként 81 évével, miniszteri és jegybanki múltjával valószínűleg a legtapasztaltabb kormánytag lehetett volna. Most Mattarella elnök azzal próbálkozik, hogy az új választásokig szakértői kormány álljon fel, de ezt aligha hagyja neki a két felháborodott párt, amelyek minél gyorsabban új voksolást szeretnének. Erre a jelenlegi forgatókönyvek alapján – már ha az olasz politikában lehet még forgatókönyvekről beszélni – valamikor ősszel kerülhet sor.

La vita non é bella

De hogy akkor megoldódik-e bármi is, kérdéses. Nem látni, hogy a szavazók meggondolnák magukat, sőt dacból még inkább a populisták mellé állhatnak. Az államfőnek is van még négy éve a hétéves elnöki ciklusából: vagyis, ha akarja, továbbra is megakadályozhatja neki nem tetsző személyek kormányra kerülését, amihez az alkotmány szerint joga van. Más kérdés, hogy ezzel a joggal eddig nem illett ilyen látványosan, a választók akaratát semmibe véve élni.

És legfőképpen nem látszanak változni azok az alapvető okok sem, amelyek a populisták győzelme mögött állnak. Az egyik a bevándorlás: Olaszországba továbbra is érkeznek a Földközi-tenger túloldaláról a menedékkérők, s a szigorú osztrák, svájci és francia határőrizet miatt továbbra sem képesek elhagyni az országot. Éppen ezért alakult ki az a – magyar kormány szempontjából is kettős – helyzet, hogy miközben az új olasz vezetés a magyar kabinet fontos szövetségese lett volna abban, hogy védje az európai határokat a migrációtól, egyszersmind a menekültek szétosztásának is élharcosa lett volna, amiről viszont a közép-európai országok hallani sem akarnak.

Nem változott a gazdasági környezet sem: Olaszország nem képes leépíteni a még a nyolcvanas években felgyűlt hatalmas adósságát, az ország egyre inkább elöregszik, s a pénz nyugdíjakra és törlesztésre megy el, nem pedig oktatásra és gazdaságfejlesztésre. Az euró dilemmáját sem tudják feloldani: a közös pénz nélkül egyszerűbb lenne az olasz gazdaságnak, ám a kilépés káosszal járna. Az új kormány adósságcsökkentést és nagyobb költségvetési mozgásteret szeretett volna kiharcolni, de az európai vezetők éppen ezt nem adhatják meg neki. Egyrészt azért nem, mert jó alappal nem bíznak a kormány tervezett intézkedéseinek sikerében, de azért sem, mert ha mégis sikeresek volnának, az legalább akkora problémát okozna, hiszen az Európa-ellenes populistákat erősítené.

S a magyar kormány örülne ugyan egy újabb Brüsszel-ellenes, Moszkva-barát szövetségesnek, ám bármilyen európai gazdasági-pénzügyi válság pusztító hatással lenne a magyar gazdaságra is. A Salvini által kiadott „az olaszok az elsők” jelszó pedig azt is jelentené, hogy például a most kezdődő európai költségvetési vitában még keményebben képviselnék az olasz érdekeket. Márpedig az egyik legfőbb frontvonal már most is a déli és a közép-európai tagállamok között húzódik; előbbiek azon vannak, miként szakíthatnának ki többet az európai támogatásokból a keletiek rovására.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.