„Voltak komoly hibáink”

/ 2018.05.23., szerda 16:38 /

A nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás emblematikus alakjának fia a The New York Times újságírója. Interjú Adam Liptakkal a szólásszabadságról, a liberális sajtó elfogultságairól és a politikai korrektség fonákságairól.

„Tudja, hogy Magyarország első számú közellenségének szobájában vagyunk?” A The New York Times riportere elkerekedett szemmel néz első kérdésünk hallatán. A CEU emeleti szobájának ajtaja melletti táblán Soros György neve díszeleg. Az egyetem munkatársa helyesbít: a szobát a mindenkori kuratóriumi elnök használja, s minthogy Soros az egyetem alapítójaként tiszteletbeli elnök, az ő neve is kint van, de a helyiség nem az övé.

A CEU és a kormány közti csörtéről persze Adam Liptak is hallott, s noha „az akadémiai szabadság pártján” áll, nem afféle kiállásként érkezett épp ide előadni. „Jöttem volna az ELTE meghívására is.” Márpedig rengeteg helyre hívják, ami nem meglepő: tíz éve tudósítja a világ legnagyobb presztízsű újságját az amerikai Legfelsőbb Bíróságról, s Pulitzer-döntős is volt már. Édesapja Lipták Béla 1956-os forradalmár, aki a rendszerváltáskor szerepet vállalt a vízlépcsőügyben, s magyar lobbicsoportot működtet az Egyesült Államokban.

– Ilyen szülői háttérrel hogyhogy nem nagyon hallottuk magyar ügyekben megnyilvánulni?

– Van, hogy az ember nem viszi tovább a családi boltot. Szüleim 1956-ban vándoroltak ki, én 1960-ban születtem, de iskoláskoromig kizárólag magyarul beszéltünk. Egy idő után látogattunk is haza, a Balatonra, majd 1980-ban fél évig az ELTE-re is jártam. Aztán a saját dolgaimmal voltam elfoglalva.

– A magyar kormánynak és szóvivőjének, Kovács Zoltánnak több panasza volt a The New York Timesra. Meg sem kereste az ott dolgozó magyart, Liptákot?

– Nem. Apámat szeretem és tisztelem, de az ő tevékenysége sem áll olyan közel hozzám. A magyar politikát nem is követem. Washingtonban a Legfelsőbb Bírósággal foglalkozom, a külpolitikai szerkesztőség pedig New Yorkban dolgozik. Senkinek nem jut eszébe ott sem, hogy ha Magyarországról van szó, „hívjuk fel Liptákot”.

A CEU sem azért hívta, hogy magyar ügyekről beszéljen. Hanem azért, hogy a sajtószabadságról és a kamuhírkorszakról tartson előadást.

– Felelős a szeriőz sajtó azért, hogy az információs piacon kamuhírekkel lehet sikert elérni?

– Voltak komoly hibák, amelyek miatt megrendült a bizalom a sajtóban. A The New York Times esetében ilyen volt Jayson Blair plágiumügye 2003-ban, amikor kiderült, hogy kitalált történeteket adott el valóságosként. Más is történt azonban. A hatvanas–hetvenes években a sajtó még erős volt anyagilag és az információs monopólium is nálunk volt. Az internet térhódításának következtében mindkettő eltűnt.

– Az baj?

– Illeszkedik a szólásszabadság klasszikus elgondolásához. Minél többen jutnak szóhoz, annál jobb.

– Minél többen hazudhatnak, annál jobb?

– Ezt mondtam?

– Nem. Ezt kérdezzük.

– Muszáj abból kiindulnunk, hogy az emberek képesek kritikusan szemlélni, amit látnak. Ugyan kit bíznánk meg azzal, hogy eldöntse helyettünk, mi igaz? A kormányra bízni ezt: a legveszélyesebb ötlet.

– Most épp Mark Zuckerbergre bízzuk. Akit senki nem választott meg, nem tanult újságírást, mégis a legnagyobb információs hatalom első embere, és egy rakás kamuhír az alkalmazásán keresztül jut tömegekhez.

– Nem tagadom, ez gond, viszont az emberek önszántukból iratkoznak fel a Facebookra. Remélem, a cég maga kezeli majd a problémát. A mi részünkről pedig egy jó stratégia létezik: a minőségi munka. A The New York Times jelenleg nagyon sikeres.

– Ebben azért Donald Trump keze is benne van.

– Valóban, megválasztása után nőtt az olvasottságunk.

– Merthogy önök a legnagyobb ellenségei.

– Ezt nem mondanám.

– Ő mondja eleget, hogy amit önök csinálnak, az kamuzás.

– Mi nem ellenségként tekintünk rá, hanem az Egyesült Államok elnökeként. Ő mond rólunk ilyeneket, az tény.

– Nincs igaza? A választás után kiadói cikkben ígérték meg, hogy visszatérnek a Times elsődleges küldetéséhez.

– Minden munkanap kezdetén visszatérünk hozzá.

– Az a cikk nem azt jelentette mégis, hogy a kampányban eltértek tőle? Hogy a valóság bemutatása helyett befolyásolni akarták az olvasót, mégpedig Hillary Clinton érdekében?

– Erről szó sincs. Már csak azért sem lehet, mert Hillary is utálta, ahogy róla tudósítottunk.

– Trump új médiát akar. Hozzá tud nyúlni a rendszerhez?

– Az Egyesült Államok elkötelezettsége a szólásszabadság mellett az alkotmány első kiegészítéséből következik. Bíróságaink meg is védik a tudósítás szabadságát.

Olyannyira, hogy – ellentétben az európai gyakorlattal – akkor sem marasztalják el az amerikai újságot, ha államtitkot jelentet meg. Amennyiben az közérdekű. S mi számít annak? Róka fogta csuka: ami az újságban megjelenik. Erről Lipták találkozásunk előtt két nappal, előadásában beszélt, szintén a CEU-n, ahol megjegyezte: a Trump-kabinet „őrült módjára szivárogtat”. Fején találta a szöget, hiszen két nappal később, beszélgetésünkkor kiderült: már Trumpot is idegesíti a helyzet.

– Nem lehet, hogy nemzetbiztonságilag kockázatos, ha megjelentetik, ami zárt körben a Fehér Házban elhangzik?

– Elméletben lehet, a gyakorlatban nem láttam ilyet. Ha valakit bajba sodorhat egy információ, körültekintően járunk el, de akkor is a kormány dolga, hogy megvédje a titkait. A mienk pedig, hogy megmutassuk a közvéleménynek, mit tesz a kormány a nevében.

– Amikor néhány perccel egy ülés után már kint is van az infó, idő sincs ellenőrizni. Honnan tudják, hogy hiteles?

– Ha kapunk egy információt, mondjuk azt, hogy az elnök durva szóval illetett afrikai országokat, kérjük a Fehér Házat, hogy kommentálják. Ha azt mondják, sosem mondott ilyet, más forrást is találni kell. De általában nem tagadják, mert tudják ők is, hogy igaz.

– És nem tudhatják, hogy az elhangzottak nincsenek-e meg telefonos felvételen önöknek.

– Pontosan. A Fehér Házból is kerültek úgy ki információk, hogy egy fiatal munkatárs felvette őket – nem azért, hogy szivárogtasson, hanem hogy vagánykodjon a haverjai előtt.

– Amikor Oroszországgal és Kínával kell versenyeznie az Egyesült Államoknak, ahol nem szivárogtat senki, nem lehet, hogy a sajtószabadság versenyhátrány?

– De. Kérdés, át akarjuk-e venni az oroszok módszereit, vagy ragaszkodunk a saját értékeinkhez. Szerintem a szabad szólás jó dolog, a kormányzati cenzúra meg rossz.

– A politikai korrektség nem a szabad szólást korlátozza?

– Ha a kormány mondaná meg, mit szabad és mit nem, az gond lenne, általában viszont a politikai korrektség kulturális jelenség.

– Egyetemekről indul, aztán törvényerőre emelkedik, mondjuk bírósági döntések által. Lásd azonos neműek házassága.

– Vannak egyetemek, amelyek igencsak messze állnak a szólásszabadságról alkotott elképzeléseimtől, de nem kötelező oda járni. Azt pedig nem látom, hogy a kormány elő akarná írni, kire milyen névmásokat szabad használni. De én nem a Fehér Házból, hanem a Legfelsőbb Bíróságról tudósítok.

– Amely a kritikusai szerint politikát csinált, amikor az alkotmányból az azonos nemű párok házasságát vezette le. Erről a világszerte megosztó kérdésről nem demokratikusan kellett volna dönteni?

– Akinek nem tetszik a döntés, azt mondja, a bíróság politizált. A bírák az alkotmányt értelmezték. Valóban két álláspont volt, s akik szerint az azonos neműek házassága demokratikus döntést követelne, kisebbségben maradtak. Én viszont nem formálok véleményt. Én kilenc idős ember döntéseiről tudósítok.

– Mi a legizgalmasabb most az idős emberek asztalán?

– A kérdés, hogy egy cukrász mondhat-e nemet azonos nemű pár esküvőitorta-rendelésére. Egyrészt vallásszabadság és szólásszabadság kérdése, másrészt antidiszkriminációs téma. A másik kérdés, hogy alkotmányellenes-e a választási körzetek átrajzolása, de Trump bizonyos muszlim országokat érintő beutazási tilalma is téma most. Nagy döntések születnek június végéig.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.