Waldheim és a Watch-lista

/ 2001.06.29., péntek 07:51 /

Az elmúlt hetekben az amerikai titkosszolgálat, a CIA eddig nem közölt dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyben Kurt Waldheimet, az ENSZ volt főtitkárát, Ausztria volt köztársasági elnökét és külügyminiszterét egyértelműen felmentik azon hamis vádak alól, amelynek alapján másfél évtizeddel ezelőtt mint náci háborús bűnöst Watch-listára helyezték.

Az Egyesült Államok képviselőházának egykori nagy tekintélyű elnöke, Jim Wright interjújában Kurt Waldheimet becsületes, nemes embernek nevezte, akivel 1987-ben óriási igazságtalanság történt, amelynek következményei mind a mai napig erkölcsi tehertételként nehezednek az Egyesült Államokra. Jim Wright emlékeztetett a brit nemzetvédelmi minisztérium által kiadott vizsgálati jelentésre, amely megállapította, hogy "Waldheim a neki tulajdonított háborús bűntetteket nem rendelte el, de nem is tudta megakadályozni". Érdemes azokat az eseményeket vizsgálat tárgyává tenni, melynek alapján Waldheimet mint tömeggyilkost, maffiavezért vagy náci rémtetteket elkövető bűnöst megbélyegezték és kitiltották az Egyesült Államokból.

Vesztésre álló szocialisták

A történet az 1986-os osztrák köztársaságielnök-választás idején kezdődött. Az osztrák Néppárt Waldheimet indította a választási harcba, míg a szocialisták Kurt Steyer orvost, aki rövid ideig sikertelenül vezette az egészségügyi miniszteri tárcát. Már a választási harc kezdetén mindenki előtt világos volt, hogy Ausztria jövendő államfőjét Kurt Waldheimnek hívják.

A szocialisták bécsi pártközpontjában is tisztában voltak ezzel és ennek lélektani hatásával is. Ugyanis az 1945 utáni második Osztrák Köztársaságban az államfői hivatalt 1986-ig mindig szocialista politikus töltötte be. Már 1986 tavaszán Fred Sinowatz, aki Bruno Kreisky után a szociáldemokraták képviseletében állt a kormány és a párt élén, olyan tervet dolgozott ki, hogy Waldheimet nácizmushoz kötődő váddal próbálják meg a visszalépésre kényszeríteni, és így a Néppárt kénytelen lesz egy olyan személyt jelölni, akivel szemben talán a szocialista elnökjelölt nagyobb eséllyel indul el.

A szocialisták óvatosan kezdtek bele a rágalomhadjáratba. Sinowatz egy burgenlandi kerületi gyűlésen tett először említést tervükről, melyet ezt követőleg letagadott, de a bírósági tárgyaláson egyértelműen bebizonyosodott, és így - mint erkölcsileg bukott politikus - kénytelen volt az alpesi köztársaság közéletéből visszavonulni. Mivel az első híreszteléseknek nem lett semmilyen hatásuk, a szocialisták elhatározták, hogy nemzetközi kapcsolataik alapján a rágalmazási kampányt szélesebb alapokra helyezik. Mivel a bécsi zsidó hitközség jelentős része a szocialista párthoz kötődött, így közvetlen kapcsolatuk volt a Zsidó Világkongresszussal. Ez a szervezet az amerikai és izraeli tömegtájékoztatáson keresztül elkezdte Waldheimet úgy beállítani, mintha náci lett volna. Később olyan tekintélyes sajtóorgánumok, mint a New York Times, a Washington Post, a Los Angeles Times és a különböző tévéállomások még SS-múlttal is felruházták Waldheimet.

A Waldheim megbuktatásáért fáradozó politikai köröket nem zavarta, hogy a berlini dokumentációs központ igazgatója, aki birtokában volt minden náci NSDAP- és a hozzá kapcsolódó szervezet tagnévsorának, Waldheim nevét nem találta. Ugyanis nemhogy nem volt náci párttag, hanem édesapját az ausztriai Anschluss után a bevonuló hitleri csapatok letartóztatták. Waldheim felesége, aki fiatal korában a Hitlerjugend és a párt tagja volt, férjével történt megismerkedésük után kilépett a szervezetből.

A szocialisták nemhiába féltek Waldheim elnökválasztási győzelmétől, amely azután valóban kihatott az 1986. november 23-án megtartott nemzetgyűlési választásokra is. Mivel a szocialisták nem tudták tovább a párt élén tartani az óriási erkölcsi kudarcot szenvedett Fred Sinowatzot, helyébe Franz Vranitzky került. Vranitzky szocialista pártja 200 ezer szavazattal kapott kevesebbet, mint 1983-ban, de sikerült a relatív többséget megtartania. A Néppárt két százalékkal kapott kevesebb szavazatot, míg a Szabadság Párt új vezére irányítása alatt 12-ről 18-ra tudta emelni mandátumainak számát. Így az új kormányban a szocialisták koalíciós partnere a hosszú idő óta ellenzékben lévő Néppárt lett. Az alkancellári és külügyminiszteri széket Alois Mock töltötte be. A szocialisták balszárnya, amely a Waldheim elleni kampány fő mozgatója volt, az új koalíciós szerződést osztályárulásnak nevezte, és a kommunistákkal együtt tüntetést szervezett a Ballhaus-Platzon, miközben a Burg Lipót-szárnyában Waldheim köztársasági elnök előtt az új kormány letette a hivatali esküt.

A szocialisták és a mögöttük felsorakozó erők nem tudtak belenyugodni a demokratikus választás eredményébe, és 1987. február 10-én a Kurt Waldheim ellen vezetett hadjárat újabb fordulatot vett. Az Izraelben megjelenő The Jerusalem Post közzétett egy állítólagos levelet, melyet Alois Mock osztrák alkancellár és külügyminiszter intézett Margaret Thatcher brit miniszterelnök asszonyhoz. Az 1986. december 15-re dátumozott titkos levélben állítólag az osztrák politikus azt közölte Margaret Thatcherrel, hogy 1987-ben Kurt Waldheim lemond államfői tisztéről. Mielőtt Bécs a The Jerusalem Postban megjelent levélről nyilatkozott volna, a brit miniszterelnöki hivatalban, a londoni Downing Street 10.-ben kijelentették, hogy az izraeli lap vezetői hamisított közlemény birtokába jutottak, mivel Thatcher a jelzett időpontban semmilyen levelet nem kapott Alois Mocktól.

Újabb maffiamódszerek

A császárvárosban ezzel szemben sokkal nagyobb volt a felháborodás, és az osztrák lapok újabb maffiamódszerekről írtak. A nagy tekintélyű magazin, a Wochenpresse nem is tagadta, hogy összefüggést vél felfedezni a szocialista párt balszárnya és a Zsidó Világkongresszus között, s rámutatott, hogy a Waldheim-ellenes kampányt Ausztriából irányítják.

A látszólag az Osztrák Néppárt elnökségének fejlécével készült állítólagos levélről bírósági szakemberek is nyilatkoztak. Írásszakértők szerint Mock aláírását egy választási brosúrán látható nyomtatott aláírásról hamisították át. De egész sor más nyom is a levélhamisítást igazolta. Így a Néppárt vezetője által használt papírokon országos elnök felirat olvasható, míg a The Jerusalem Postban fakszimilében látható levélen országos elnökség látható.

Politikai megfigyelők nem tartották véletlennek, hogy ez a hamisított levél a The Jerusalem Postban látott napvilágot. A lap magát ugyan pártoktól függetlennek vallja, de a szerkesztőség szabad akaratából követi az izraeli Munkapárt irányvonalát. A The Jerusalem Post anyagi támogatását az izraeli szakszervezeti szövetségtől, a Histadrut Owdimtől kapja, amely az ország legnagyobb gazdasági impériumával rendelkezik, és vezetőinek többsége a Szocialista Internacionáléhoz tartozó Munkapárt vezetőiből kerül ki. A nyomozás kiderítette, hogy a The Jerusalem Post Waldheim visszalépéséről szóló hamis levelet Londonból kapta. És az is kiderült, hogy a hamisítvány első állomása nem Izrael, hanem Párizs volt, a nagy francia liberális lap, a Le Monde szerkesztősége. Itt Luc Rosenzweig, aki a Waldheim elleni kampány egyik aktív résztvevője volt, hónapokig tartó nyomozás után kiderítette, hogy hamisítvánnyal van dolga, és értesítette a párizsi osztrák nagykövetség sajtóattaséját.

A bombahír

A bécsi Burg Lipót-szárnyában elhelyezett elnöki hivatalba 1987. április 27-én, a délutáni órákban, szikrázó napsütésben egymás után érkeztek az osztrák parlament két házának a reprezentásai, amikor megérkezett a hír Washingtonból, hogy Kurt Waldheimet az amerikai igazságügyi minisztérium azon személyek közé sorolta, akik nem utazhatnak be az Egyesült Államokba. A hír bombaként robbant, annak ellenére, hogy Bécsben tudtak arról: a New Yorkban székelő Zsidó Világkongresszus egyes befolyásos tagjai nem hagytak fel a Waldheim elleni kampányukkal. A színfalak mögött nyomást gyakoroltak a Reagan-kormányra, hogy Meese igazságügyi miniszter helyezze Watch-listára az Osztrák Köztársaság elnökét.

Miközben a Zsidó Világkongresszus folytatta a Waldheim-ellenes akciót, az amerikai zsidóság jelentős része nem értett vele egyet. Két hónappal a Watch-lista bejelentése előtt March Tannenbaum rabbi, a nagy befolyású American Jewish Committe vezetője kijelentette: "Nem lehet valaki ellen előbb vádat emelni, és csak ezt követőleg keresni a bizonyítékokat." De a nemzetközi viszonylatban is tekintélyes nevet szerzett nácivadász, Simon Wiesenthal is visszautasította a New York-i Zsidó Világkongresszus Waldheim elleni vádját. Ezért őt is többször támadták és opportunizmussal vádolták.

Fotó: Reuters
Az amerikai rágalmak könyv alakban

Az Egyesült Államokból való kitiltás után az osztrák kormány nyilatkozatban ítélte el a washingtoni döntést, és teljes szolidaritásáról biztosította Waldheim köztársasági elnököt: "Az osztrák kormány megdöbbenve vette tudomásul az amerikai igazságügy-minisztérium döntését, amellyel Kurt Waldheim köztársasági elnököt az úgynevezett Watch-listára helyezték, kizárva őt, mint magánszemélyt, hogy az Egyesült Államokba beutazhasson. Az eljárásnak gyakorlatba történő átültetése az osztrák népnek és az osztrák kormánynak érthetetlen, már csak azért is, mert a Waldheim ellen felhozott vádaskodások nem bizonyíthatók."

Általános volt Bécsben a vélemény, hogy a Reagan-kormány belpolitikai okokból kényszerült a Waldheim elleni döntést meghozni. Ugyanis a Zsidó Világkongresszus már az osztrák elnökválasztás előtt ilyen döntést akart kicsikarni az amerikai igazságügy-minisztériumtól. Akkor a Reagan-adminisztrációnak még sikerült a nyomást elhárítani, de időközben a republikánusok elvesztették szenátusi többségüket, és a politikai játéktér a részükre erősen leszűkült. Ugyanakkor a választások időpontja is rohamosan közeledett, és a zsidó választók a keleti parton eddig is inkább a demokraták sorait erősítették, mint Reagan híveinek a táborát.

Az eltelt hónapokban Bronfmannak, a Zsidó Világkongresszus elnökének és Singernek a hívei az amerikai igazságügy-minisztériumon belül az Office of Special Investigations (OSI) keretében próbálták meg az amerikai kormányra a nyomást növelni. A választások közeledtével Schultz külügyminiszter és Robert Dole szenátor, a republikánusok szenátusi frakciójának a vezetője, tekintettel a zsidó választókra, ugyancsak nyomást gyakorolt Meese igazságügyi miniszterre, hogy engedjen utat a WJC vezetői követelésének.

Nincs bizonyíték

A Watch-lista bejelentésekor Vranitzky kancellár hivatalos látogatásra készült Washingtonba. A készülődés idején tért vissza Bécsbe Belgrádból az az osztrák küldöttség, amely néhány napig tanulmányozta az ott található dokumentumokat, amelyben Waldheim főhadnagyi idejéből származó adatok találhatók. A küldöttség, amelyben Felix Ermacora nemzetközi jogász, Kurt Peball, az Osztrák Állami Levéltár vezetője és Manfried Rauchenstein hadtörténész, egyetemi tanár foglalt helyet, visszaérkezése után kijelentette, hogy semmi olyan adatot nem találtak, amely bármilyen formában is terhelő lehetne Waldheim személyére. Egyúttal megállapították, hogy a dokumentumok java része nem jugoszláv, hanem amerikai archívumokból származik. Ugyanis az amerikai hadsereg a második világháború végén a zsákmányul ejtett német dokumentumanyagot átszállíttatta az Egyesült Államokba, és Washingtontól délre, Alexandriában tárolták és dolgozták fel. Ezekből az iratokból a Jugoszláviára vonatkozó részt fénymásolták és megküldték Belgrádba. Felix Ermacora kijelentette, hogy több iraton megtalálták Waldheim aláírását, de egyetlen esetben sem olyan parancson, amely zsidók deportálására, megtorlásra, foglyok kihallgatására vonatkozott volna. A bizottság tízezer, mikrofilmre felvett aktát tanulmányozott át.

A Belgrádból visszatért bizottsággal egy időben érkezett meg a bécsi repülőtérre az amerikai küldöttség, amely a washingtoni igazságügyi minisztérium megbízásából azzal a feladattal érkezett Ausztriába, hogy dokumentumokkal igazolja az amerikaiak Waldheim ellen hozott intézkedésének jogosságát. A nagy várakozással kísért találkozó már az első percben botrányba fulladt. Az amerikai küldöttség ugyanis az eddigi ígéretével ellentétben semmilyen dokumentumot nem tudott felmutatni. Lauder amerikai nagykövet - aki közismerten szoros kapcsolatban állt a Zsidó Világkongresszussal -, aki eddig diplomatikusan hallgatott, és nem foglalt állást a washingtoni döntéssel kapcsolatban, kijelentette, hogy ebben az esetben nincs szükség bizonyítékok felmutatására, hanem a náci rémtettekben való részvétel gyanúja is elegendő ahhoz, hogy valakit a Watch-listára helyezzenek. Az amerikai küldöttség magatartása annyira felháborította az osztrák kormányköröket, hogy a megbeszélés után diplomáciai jegyzék küldését latolgatták Washingtonba.

Osztrák kudarc

Ezt követőleg került sor Vranitzky kancellár amerikai látogatására, ahol megérkezése után azonnal találkozott Schultz külügyminiszterrel. A megbeszélésen Vranitzky kijelentette, hogy az amerikai döntés nagy felháborodást váltott ki Ausztriában a társadalom széles rétegeiben éppúgy, mint hivatalos körökben. Schultz megismételte a hivatalos amerikai álláspontot, hogy a döntés alapos megfontolás után történt meg.

Vranitzky mindent megpróbált?

Az osztrák kancellár Egyesült Államokban tett hatnapos látogatása után - annak ellenére, hogy nem sikerült elérnie Waldheim elnök Watch-listáról való törlését - bizakodva tért haza Bécsbe. A schwechati repülőtéren tartott sajtóértekezleten kijelentette: "Lépésről lépésre el fogjuk érni az enyhülés állapotát, ha időközben ezt a folyamatot újabb esemény nem fogja megzavarni." Egyúttal kijelentette, hogy a sajtónak Waldheim esetében mérsékelnie kell magát, mert csakis így érhető el a további közeledés. A legtekintélyesebb osztrák napilap, a bécsi Die Presse megemlítette Vranitzky kancellár amerikai látogatásával kapcsolatban, hogy "amiről tudhat az osztrák kormányfő, arról nem tudhat az átlag amerikai állampolgár. Washingtonban ugyanis Meese igazságügyi miniszter kifejezésre juttatta Vranitzkynek, hogy Waldheim nem tekinthető háborús bűnösnek. Ez az európai joggyakorlatban azt jelenti, hogy bizonyítékok hiányában a vádat elejtik, de ezt az amerikai politikusok nem akarják a saját közvéleményüknek beismerni".

Waldheim köztársasági elnök ellen hozott elszigetelési akciót elsőnek II. János Pál pápa törte meg, amikor félórás kihallgatáson fogadta az osztrák államfőt. A szentatya dicsérte Waldheimet a béke előmozdítására tett diplomáciai erőfeszítéseiért, és nem tett említést az osztrák elnök vitatott II. világháborús múltjáról. A Vatikán falain kívül, túl a Szent Péter téren, mintegy 100 főnyi zsidó aktivista kórusban kiáltotta: "Szégyen, szégyen!" New Yorkban a pápai kihallgatás hatalmas tiltakozó hullámot váltott ki. Az Amerikai Zsidó Kongresszus szervezete egész oldalas hirdetéssel tiltakozott a New York Times hasábjain. A Waldheim elszigetelését célzó kísérletek európai országokban eredményesnek mutatkoztak, de az öreg kontinensen kívül nem. Így a Bécsbe érkező Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár megérkezése után látogatást tett a Burgban Waldheim köztársasági elnöknél, ahol volt elődjének munkásságát hangsúlyozott dicsérő szavakkal méltatta. Ezt követte Husszein, Jordán uralkodó meghívása.

Az osztrák államfő ellen folytatott hajszában erősen lehetett érezni mind bel-, mind külpolitikai téren, hogy a résztvevőkre erős nyomást gyakorolnak mindazok a szervezetek, politikusok, diplomaták, akik valamilyen formában kapcsolatban állnak a Zsidó Világkongresszussal. Az osztrák szocialistáknak is kettős játékot kellett folytatni. Miközben a háttérből a JWC bekapcsolásával Waldheim megbuktatására törekedtek, ugyanakkor, mivel kormányon voltak, Vranitzky kancelláron keresztül teljes szolidaritásukról biztosították az alpesi köztársaság elnökét.

Amikor Waldheim visszatért Jordániából, Alois Mock alkancellár és külügyminiszter a tiroli Alpachba konferenciát szervezett, melynek címe: Nyugat-Európa és az Egyesült Államok volt. A konferencián Mock rámutatott, hogy az utóbbi időkben Ausztria és az Egyesült Államok kapcsolata nem úgy alakult a Waldheim-ügy miatt, mint ahogy ez baráti népek között elvárható lenne. A megnyitó után felszólalt Lauder amerikai nagykövet is, megértését fejezte ki Mock aggodalmával kapcsolatban.

Ki döntött a háttérben

A Waldheim-ügy aktáit nemzetközi történészekből álló bizottság továbbra is vizsgálta, akiknek sorában izraeli tudós is helyet foglalt. A Waldheim ellen szervezkedő külföldi erők ennek ellenére továbbra is aktívak maradtak. A Zsidó Világkongresszus elutasította az együttműködést ezzel a bizottsággal. Ezzel egy időben a Zsidó Világkongresszus New Yorkban Chronology of the Revelations címmel könyvet adott ki. A könyv Waldheim ellen intézett támadások időrendjét sorolta, dokumentumok kíséretében. Ez azonos volt a Waldheim védelmében megjelent könyvvel, csak az iratok interpretálása tért el egymástól.

Másfél évtizedes hallgatás után most a CIA jelentése nagy meglepetést okozott Ausztriában. Mi indíthatta Washingtont, hogy végre bevallja, milyen igazságtalanságot követett el Kurt Waldheimmel szemben?

Sokan azt a véleményt képviselik, hogy az amerikai döntés az izraeli állásfoglalástól is függött, mivel az utóbbi időben Izrael kifejezésre juttatta, hogy az Európai Unióba szeretne felvételt nyerni, és ehhez több esetben segítségért fordultak osztrák diplomatákhoz.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.